Elnevezései
A hímet gácsérnak, a nőivarú egyedet tojónak, a szaporulatot kiskacsának vagy kisrécének nevezik.
Előfordulása
Szinte az egész ország területén előfordul, ahol életfeltételeihez megfelelő vízterületet és védelmet talál. A vízfelület nagyságával számarányuk is nő. Nem igényes a víz sótartalmával, kémiai összetevőivel, mélységével szemben sem, de elkerüli a gyors folyású és kevés tápanyaggal rendelkező vizeket. Sokszor a víztől távol is megjelenik. Igen toleráns az emberi jelenléttel szemben, mesterséges vizes élőhelyek mellett, öntözött területeken, városok belterületén található csatornákon, folyókon, tavakon is jelen van.
Küllemi bélyegek
A tőkés réce nászruhás példányainál a hímek és a tojók tollazata eltérést mutat, míg nyáron mindkét ivar és a fiatalok egyformán rozsdabarna színűek sötétebb rajzolatokkal. A nászruhás gácsér feje a nyak közepéig fémes fényű zöld, amelyet egy vékony fehér gyűrű választ el a begy és a mell gesztenyebarna színétől. Háta szürkésbarna, hasa szürkésfehér. A test hátsó felére ismét csak a sötétebb színek a jellemzőek. A farkfedők és a középső farktollak feketék, ezen utóbbiak felfelé kunkorodnak. A szürkésbarna szárny szárnytükre ibolyakék (egyedül a tőkés réce szárnytükre ilyen színű), kétoldalt vékony fekete és fehér szegéllyel. Csőre zöldessárga, lába narancssárga, szeme barna. A tojó csőre barnás-fekete, a szegélyeken ugyancsak narancsos árnyalattal. Hangja talán a legismertebb valamennyi vízivad faj közül, annál is inkább, mert a házi réce őse lévén, hangja is hasonló ahhoz.
Életmód
Alkonyatkor vonul a szárazföldre, és túlnyomórészt éjjel táplálkozik. Reggeli vonulásakor visszatér a vízre, és ott tölti a napot. A tőkés récék csapatosan élnek, tömegesen repülnek együtt, ősz és tavasz között gyakran párosan is látni őket. A gácsérok tollváltása már a költés idején kezdődik, a tojók csak akkor cserélik le tollazatukat, ha a fiókák már repülnek. A vedlés után a gácsérnak is láthatatlan rejtőszíne lesz, tollváltáskor az evezőtollainak elvesztése miatt kis időre röpképtelenné válik. Szeptember végén felölti az új nászruhát.
Táplálkozás
Elsősorban magevő. Egyéb növényi részeket és vízirovarokat kisebb mennyiségben fogyaszt. Ősszel és télen táplálékának zömét mezőgazdasági területeken szerzi meg. A récék kifejezetten a tarlók kipergett szemeire járnak rá. Alkonyatkor húznak ki a tarlókra táplálkozni, majd hajnalban a jóllakott kacsák visszahúznak a vízre.
Szaporodás
A récék általában egyéves korukban ivarérettek. Már nyár végén megkezdődik a párválasztás. Kora tavasszal csapatosan érkeznek a fészkelőterületre, és ott a párok kergető nászrepüléssel válnak ki az együttesből. Napközben a fajra jellemző udvarlási ceremóniák mennek végbe. A fészkelőhely kiválasztásában rendkívül alkalmazkodó. Vízparti növényzet, gabonavetés, elhagyott ragadozómadár- vagy varjúfészek, épületromok, faodvak, kazlak teteje egyaránt alkalmas lehet számára. Kora tavasszal párzik. A fészket a tojó építi, melyet pehellyel bélel ki. A 12-16 darab zöldes tojásból négy hét alatt kelnek ki a kisrécék.
Anatómia, nyomok
A láb lenyomata három erőteljes elülső lábujjból és egy, részben nyomot hagyó hátulsó lábujjból áll; az elülső lábujjak között úszóhártya feszül.
Szinte az egész ország területén találkozhatunk tőkés récével, ahol megfelelő mennyiségű vízterületet és védelmet talál (öntözött területek, mesterséges vizes élőhelyek, tavak, folyók, csatornák..) bár sokszor a víztől távol is megjelenik. Egész jól tűri az ember közelségét, ezért tudjuk közelről megvizsgálni.
A hímet gácsérnak, a nőstényt tojónak, a kicsinyüket pedig kiskacsának vagy kisrécének nevezzük.
Testét toll borítja. A gácsér és a tojó tollazata nem egyforma. A tojó rozsdabarna színű sötétebb mintákkal. A nászruhás gácsér a nyaka közepéig fémes fényű zöld színű, melyet vékony fehér gyűrű választ el a gesztenyebarna begyétől. Csőre zöldessárga, lába narancssárga, szeme barna színű.
Nem sokat válogat, mikor azt a helyet keresi, ahová a fészkét építi. Vízparti növényzet, gabonavetés, elhagyott ragadozómadár- vagy varjúfészek, épületromok, faodvak egyaránt alkalmas lehet számára. A fészket a tojó építi, melyet pehellyel bélel ki. 4 hét múlva kelnek ki a kisrécék, általában 12-16 darab.
Alkonyatkor szokott a szárazföldre repülni és legtöbbször éjjel táplálkozik, reggel térnek vissza a vízre, ahol a nap nagy részét töltik. A tőkés récék csapatosan élnek.
Elsősorban magokat esznek, de kisebb mennyiségben növényi részeket és vízi rovarokat is fogyasztanak. Ősszel és télen táplálékának zömét mezőgazdasági területekről szerzik meg, kifejezetten a tarlókon lévő kipergett magszemekre járnak rá.
Tudományos név: Anas platyrynchos (Linnaeus, 1758)
Elnevezései
A hímet gácsérnak, a nőivarú egyedet tojónak, a szaporulatot kiskacsának vagy kisrécének nevezik.
Rendszertani besorolás
- Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
- Család: Récefélék (Anatidae)
- Nem: Anas
Nemzetközi védettség
Berni Egyezmény III. függelék, Bonni egyezmény II. függelék, Madárvédelmi irányelv II. függelék
Előfordulása
Szinte az egész ország területén előfordul, ahol életfeltételeihez megfelelő vízterületet és védelmet talál. A vízfelület nagyságával számarányuk is nő. Nem igényes a víz sótartalmával, kémiai összetevőivel, mélységével szemben sem, de elkerüli a gyors folyású és oligotróf vizeket. Sokszor a víztől távol is megjelenik. Igen toleráns az emberi jelenléttel szemben, mesterséges vizes élőhelyek mellett, öntözött területeken, városok belterületén található csatornákon, folyókon, tavakon is jelen van. Terítékének nagysága a 2019/2020. vadászati évben 30,315 pld. volt.
Küllemi bélyegek
A tőkés réce nászruhás példányainál a hímek és a tojók tollazata eltérést mutat, míg nyáron mindkét ivar és a fiatalok egyformán rozsdabarna színűek sötétebb rajzolatokkal. A nászruhás gácsér feje a nyak közepéig fémes fényű zöld, amelyet egy vékony fehér gyűrű választ el a begy és a mell gesztenyebarna színétől. Háta szürkésbarna, hasa szürkésfehér. A test hátsó felére ismét csak a sötétebb színek a jellemzőek. A farkfedők és a középső farktollak feketék, ezen utóbbiak felfelé kunkorodnak. A szürkésbarna szárny szárnytükre ibolyakék (egyedül a tőkés réce szárnytükre ilyen színű), kétoldalt vékony fekete és fehér szegéllyel. Csőre zöldessárga, lába narancssárga, szeme barna. A tojó csőre barnás-fekete, a szegélyeken ugyancsak narancsos árnyalattal. Hangja talán a legismertebb valamennyi vízivad faj közül, annál is inkább, mert a házi réce őse lévén, hangja is hasonló ahhoz.
Életmód
Alkonyatkor vonul a szárazföldre, és túlnyomórészt éjjel táplálkozik. Reggeli vonulásakor visszatér a vízre, és ott tölti a napot. A tőkés récék csapatosan élnek, tömegesen repülnek együtt, ősz és tavasz között gyakran párosan is látni őket. A gácsérok tollváltása (lohosodás) már a költés idején kezdődik, a tojók csak akkor cserélik le tollazatukat, ha a fiókák már repülnek. A vedlés után a gácsérnak is láthatatlan rejtőszíne lesz, tollváltáskor az evezőtollainak elvesztése miatt kis időre röpképtelenné válik. Szeptember végén felölti az új nászruhát.
Táplálkozás
Elsősorban magevő. Egyéb növényi részeket és vízirovarokat kisebb mennyiségben fogyaszt. Ősszel és télen táplálékának zömét mezőgazdasági területeken szerzi meg. A récék kifejezetten a tarlók kipergett szemeire járnak rá. Alkonyatkor húznak ki a tarlókra táplálkozni, majd hajnalban a jóllakott kacsák visszahúznak a vízre.
Szaporodás
A récék általában egyéves korukban ivarérettek. Már nyár végén megkezdődik a párválasztás. Kora tavasszal csapatosan érkeznek a fészkelőterületre, és ott a párok kergető nászrepüléssel válnak ki az együttesből. Napközben a fajra jellemző udvarlási ceremóniák mennek végbe. A fészkelőhely kiválasztásában rendkívül alkalmazkodó. Vízparti növényzet, gabonavetés, elhagyott ragadozómadár- vagy varjúfészek, épületromok, faodvak, kazlak teteje egyaránt alkalmas lehet számára. Kora tavasszal párzik. A fészket a tojó építi, melyet pehellyel bélel ki. A 12-16 darab zöldes tojásból négy hét alatt kelnek ki a kisrécék.
Anatómia, nyomok
A láb lenyomata három erőteljes elülső lábujjból és egy, részben nyomot hagyó hátulsó lábujjból áll; az elülső lábujjak között úszóhártya feszül (úszóláb).
A tőkés réce lábnyoma és nyomképe (Forrás: Vadon élő állatok)
Kár- és kórokozók
Kórokozók: Kacsapestis, madarak botulizmusa, idült ólommérgezés
Vadászati módok
Egyéni vadászati módok
Vadréce lesvadászata:
Sor kerülhet rá vízen és szárazon egyaránt. A húzáson egyedül a tőkés réce lőhető. Jól meg kell figyelni, hogy a pihenőhelyül szolgáló víz közelében hol vannak gabona- és kukoricatarlók, ahová napnyugta után a kacsák tömegesen húznak táplálkozni. E húzás irányában kell kiválasztani, illetve elkészíteni a leshelyet. Az első, magasan köröző csapatra nem célszerű lövést tenni, meg kell várni, míg leszállnak, így a második és a további csapatok kisebb gyanakvással, alacsonyabban érkeznek a tarlóra. Nagyon hátrányos jó kutya nélkül vízivadvadászatra menni. Kutya nélkül a vízbe, nádba lőtt kacsák nagy részét még a gyakorlott vadász sem tudja felvenni, nem beszélve a keresés miatt elmulasztott esélyekről. A sebzett, vízen úszó kacsára csak akkor lőjünk, ha biztosak vagyunk abban, hogy a lövés irányában nem tartózkodik senki sem, mert a sörét gurulatot kaphat a víz felületén. A természetes vizek jelentős részén az ólomsörét használata tilos.
Tőkés récére augusztus 15-től augusztus 31-ig kizárólag húzáson és a vízparttól – azaz a vízzel borított terület és a szárazföld találkozásától – számított 50 méteren kívül szabad vadászni. Tőkés récéből és szárcsából naponta, személyenként összesen legfeljebb nyolc darab ejthető el. Tenyésztett tőkés réce tilalmi időben is napi terítékkorlátozás nélkül lőhető.
Közeli rokonai
Régebben az Anas diazi (Mexikó) és az Anas oustaleti (Mariana-szigetek) taxonokat külön fajként kezelték, napjainkra azonban ezeket a tőkés réce alfajainak tekintik. E két alfaj mellett a törzsalakot Anas platyrynchos platyrhynchos és Grönlandon előforduló Anas platyrynchos conboschast fogadják el alfajnak.
Források: Vadásziskola, OVA adatok 2019/2020, Vadon élő állatok, Digitális tankönyvtár (Vadászati állattan), 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet, A vadászvizsga írásbeli tesztkérdései és képanyaga
