A hímet kannak (baknak), a nőivarút nősténynek, a szaporulatot nyúlfinak, kisnyúlnak, később süldőnyúlnak nevezik vadásznyelven.
Előfordulása
Magyarország minden táján előfordul, legnagyobb sűrűségben a síkvidéki mezőgazdasági területeken található.
Megjelenése
A kifejlett nyúl testhossza 48-63 cm, testtömege 3-5 kg között változik. Testét finom, bolyhos szőrréteg borítja, amely télen valamelyest hosszabb, mint nyáron. A talpát borító szőrök sűrűn bolyhozottak, ez teszi lehetővé, hogy az állat síkos, jeges felületen is képes hirtelen irányváltoztatásra anélkül, hogy megcsúszna. A szőrzet színe általában sárgásszürke, feketés kontúrokkal tarkítva. Vedlésre tavasszal és ősszel kerül sor.
Életmód
Napi aktivitása főleg pihenésre és táplálkozásra bontható, rendszerint nappal a pihenőhelyén, vackában tartózkodik. Ez alól kivétel a tavaszi kergetőzések időszaka, ilyenkor nappal is táplálkozik nem csak éjszaka. Nagyon jól fut (akár 60-65 km/h) és ha kell, úszik is. A tavaszi populációsűrűség erdőben 10 egyed/100 ha, mezőgazdasági területeken akár 50 egyed/100 ha is lehet.
Táplálkozása
Kizárólagosan növényevő. Tápláléka legnagyobb hányadát a fűfélék teszik ki, amelyet tavasszal kiegészítenek a pillangósok, gyomok és termesztett növények, főleg gabona- és repcefélék. Hatalmas, fejlett vakbéllel rendelkezik, a benne lezajlódó folyamatok hasonlítanak a kérődzők bendőjében lejátszódó előkészítő (feltáró) folyamatokhoz. Ezen túl jellegzetes és fontos feladat a „vitaminbélsár” termelése, amelyet az állat rendszeresen elfogyasztva jut a szükséges vitaminokhoz. Táplálékát éjszaka veszi fel, ennek érdekében a nappali pihenőhelyről kisebb-nagyobb távolságra is elmegy.
Szaporodás
Egy évben többször, 3-4 alkalommal hozhat utódokat (2-4 nyúlfi) a világra. Szaporodási ciklusa december végétől legkésőbb szeptember elejéig tart. Szokatlan jelenség, hogy a fajnál a párzás és a megtermékenyítés nem mindig esik szorosan egybe. A párzási időszak alatt a nőstények több ivari cikluson esnek át, és amennyiben a petesejt megtermékenyül, kialakul a vemhesség, de ha nem, úgy álvemhesség lép fel. A vemhesség időtartama a mai napig vita tárgyát képezi. A szakemberek megállapították, hogy a nőstények késői vemhesség szakaszában újból párzanak és megtermékenyül(het)nek. Így rövid ideig két különböző korú vehem található az anyában, ez a sajátosság a kettős vemhesség. A kisnyulak szőrösen, nyitott szemmel jönnek a világra, gyorsan gyarapodnak. Második hetes korukban kezdenek zöldet fogyasztani, négyhetes koruk után már megvannak anyatej nélkül is.
Nyoma
A mezei nyúl mellső lábán öt ujj van, de a belső ujj (a hüvelykujj) rövid és ritkán hagy nyomot. A hátsó lába hosszú és keskeny, négyujjas. Minden ujján egyenes keskeny karom van, ezek tisztán látszanak a nyomban – különösen a hóban, ahol a karomnyomokat a nyom határain belül látjuk. Szilárd talajon csak a karmok hagynak nyomot. A talpak vastag rétegben erős, előreálló szőrös kültakaróval borítottak, ezek helyettesítik a talppárnákat. A szőrtakaró az ujjak alatt különösen jól fejlett, és talppárnákhoz hasonló lenyomatot képezhet. A nyomoknak jellegzetes hegyes alakjuk van.
Kár- és kórokozók
A mezei nyúl ellenségei között a róka, a vadmacska, a kóbor macskák és kutyák említhetők. A ragadozómadarak közül elsősorban a barna rétihéja jelent rá veszélyt. Gyakori megbetegedése a tularémia, ami az emberre is veszélyes lehet.
Tévhitek a mezei nyúlról
A házinyulak nem a mezei, hanem az üregi nyúlból alakultak ki.
A mezei nyúl őshonos a Kárpát-medencében.
Karmaik és fogaik sosem állnak meg a növekedésben, folyamatosan koptatni kell őket.
Nem békésen szerzik meg a párjukat. A kan nyulak a mellső lábukkal bokszolják, a hátsó lábukkal rúgják egymást.
Ha ragadozó madár veszélyezteti képes vele is szembe szállni.
A „tapsifüles” elnevezése régebbre vezethető vissza. A régi vadászirodalomban úgy írnak a mezei nyúlról, hogy az anyanyúl fülei összeverésével hívja kicsinyeit. Ez azonban csupán vadászmese, az anyanyúl szaglása segítségével keresi fel fiait.
Magyarország minden táján előfordul, legnagyobb sűrűségben a síkvidéki mezőgazdasági területeken található.
A mezei nyúl hímjét kannak (baknak), a nőivarút nősténynek, a kicsinyeket nyúlfinak, kisnyúlnak vagy később süldőnyúlnak nevezik. Napi aktivitása főleg pihenésre és táplálkozásra bontható. Napközben rendszerint a pihenőhelyén, vackában tartózkodik. Nagyon jól fut, és ha kell, úszik is. Az átlagos mozgáskörzet nagysága 20 és 50 ha között változik. Ez a terület mindig változatos élőhelyet jelent, amihez az állat hűséges.
Testét finom, bolyhos szőrréteg borítja, amely télen valamivel hosszabb, mint nyáron. A talpát borító szőrök különleges szerkezetűek, így az állat síkos, jeges felületen is képes hirtelen irányváltoztatásra anélkül, hogy megcsúszna. A szőrzet színe általában sárgásszürke, feketés kontúrokkal tarkítva.
A mezei nyúl egy évben akár 3-4 alkalommal is hozhat utódokat a világra. A kisnyulak szőrösen, nyitott szemmel jönnek a világra és nagyon gyorsan nőnek. 2 hetes korukban kezdenek szilárd táplálékot fogyasztani, 4 hetes koruktól már nincs szükségük anyatejre.
Kizárólag növényevő. Tápláléka legnagyobb hányadát a fűfélék teszik ki, amelyet tavasszal kiegészítenek a pillangósok, gyomok és termesztett növények, főleg a gabona- és repcefélék. Éjszaka táplálkozik, ennek érdekében a nappali pihenőhelyről kisseb-nagyobb távolságokra is elmegy.
Tudományos név: Lepus europeus (Pallas, 1778)
Elnevezései
A hímet kannak (baknak), a nőivarút nősténynek, a szaporulatot nyúlfinak, kisnyúlnak, később süldőnyúlnak nevezik vadásznyelven.
Rendszertani besorolás
- Rend: Nyúlalakúak (Lagomorpha)
- Család: Nyúlfélék (Leporidae)
- Nem: Lepus
Nemzetközi védettség
Nem védett
Előfordulása
Magyarország minden táján előfordul, legnagyobb sűrűségben a síkvidéki mezőgazdasági területeken található. A mezei nyúl állománya 2019. tavaszán 401,270 példány volt.
Küllemi bélyegek
A kifejlett nyúl testhossza 48-63 cm, testtömege 3-5 kg között változik. Testét finom, bolyhos szőrréteg borítja, amely télen valamelyest hosszabb, mint nyáron. A talpát borító szőrök különleges szerkezetűek. A szőrszálak egymással 90°-os szöget zárnak be, sűrűn bolyhozottak. Ez a struktúra teszi lehetővé, hogy az állat síkos, jeges felületen is képes hirtelen irányváltoztatásra anélkül, hogy megcsúszna. A szőrzet színe általában sárgásszürke, feketés kontúrokkal tarkítva. Vedlésre tavasszal és ősszel kerül sor.
Életmód
Napi aktivitása főleg pihenésre és táplálkozásra bontható. Rendszerint nappal a pihenőhelyén, vackában tartózkodik. Ez alól kivétel a tavaszi kergetőzések időszaka, amikor a szexuális aktivitás nappal is megfigyelhető, ilyenkor nappal is táplálkozik nem csak éjszaka. Nagyon jól fut (akár 60-65 km/h) és ha kell, úszik is. A tavaszi populációsűrűség erdőben 10 egyed/100 ha, mezőgazdasági területeken akár 50 egyed/100 ha is lehet. Az átlagos mozgáskörzet nagysága 20 és 50 ha között változik, ez mindig változatos élőhelyet jelent, amihez az állat hűséges.
Táplálkozás
Kizárólagosan növényevő. Tápláléka legnagyobb hányadát a fűfélék teszik ki, amelyet tavasszal kiegészítenek a pillangósok, gyomok és termesztett növények, főleg gabona- és repcefélék. Hatalmas, fejlett vakbéllel rendelkezik, a benne lezajlódó folyamatok hasonlítanak a kérődzők bendőjében lejátszódó előkészítő (feltáró) folyamatokhoz. Ezen túl jellegzetes és fontos feladat a „vitaminbélsár” termelése, amelyet az állat rendszeresen elfogyasztva jut a szükséges vitaminokhoz. Táplálékát éjszaka veszi fel, ennek érdekében a nappali pihenőhelyről kisebb-nagyobb távolságra is elmegy.
Szaporodás
Egy évben többször (3-4 alkalom) hozhat utódokat (2-4 nyúlfi) a világra. Szaporodási ciklusa december végétől augusztus végéig, szeptember elejéig tart. Szokatlan jelenség, hogy a fajnál a párzás és a megtermékenyítés nem mindig esik szorosan egybe: a párzást követően a hímivarsejtek hosszabb ideig tárolódhatnak a nőstény belső ivarszervében, így a megtermékenyítés jóval később történhet meg. A párzási időszak alatt a nőstények több ivari cikluson esnek át (függetlenül attól, hogy megtermékenyülnek-e vagy sem). Amennyiben a petesejt megtermékenyül, kialakul a vemhesség, de ha nem, úgy álvemhesség lép fel. A vemhesség időtartama a mai napig vita tárgyát képezi. A szakemberek megállapították, hogy a nőstények késői vemhesség szakaszában újból párzanak és megtermékenyül(het)nek. Így rövid ideig két különböző korú vehem található az anyában. Ez a sajátosság a kettős vemhesség (superfoetatio), amely a természetes populációkban 15-20%-os előfordulási arányú. A fiatalok számát elsősorban a fotoperiódus befolyásolja. A kisnyulak szőrösen, nyitott szemmel jönnek a világra, gyorsan gyarapodnak. Második hetes korukban kezdenek zöldet fogyasztani, négyhetes koruk után már megvannak anyatej nélkül is.
Anatómia, nyomok
Felső fogsorukban a két nagy, ívelt, állandóan növő metszőfog mögött egy-egy kisebb is található. Fogaik állandóan nőnek.
Fogképlete
A mezei nyúl mellső lábán öt ujj van, de a belső ujj (a hüvelykujj) rövid és ritkán hagy nyomot. A hátsó lába hosszú és keskeny, négyujjas. Minden ujján egyenes keskeny karom van, ezek tisztán látszanak a nyomban – különösen a hóban, ahol a karomnyomokat a nyom határain belül látjuk. Szilárd talajon csak a karmok hagynak nyomot. A talpak vastag rétegben erős, előreálló szőrös kültakaróval borítottak, ezek helyettesítik a talppárnákat. A szőrtakaró az ujjak alatt különösen jól fejlett, és talppárnákhoz hasonló lenyomatot képezhet. A nyomoknak jellegzetes hegyes alakjuk van. A mellső nyom a talajon kb. 5 cm hosszú és 3 cm széles, a hátsó nyom durván 6 cm hosszú és 3,5 cm széles.
A mezei nyúl nyoma és nyomképlete (Forrás: Tankönyvtár.hu)
Kár- és kórokozók
A mezei nyúl ellenségei között a róka, a vadmacska, a kóbor macskák és kutyák említhetők. A ragadozómadarak közül elsősorban a barna rétihéja jelent rá veszélyt.
Kórokozók: mezei nyulak vérzéses májdisztóriája, tularémia, pasztörellózis, lándzsásmételykór, trichinellózis, hólyagférgesség, kullancs okozta élősködés, nekrobacillózis, sztafilokokkózis, nyálkás bélgyulladás.
Vadászati módok
Társas vadászati módok
Vonalhajtás
A bokrászó vadászat „nagyüzemi” módja. Főként fácánra, fogolyra, esetenként mezei nyúlra szervezett vadászatnál mintegy 10 puskás és ugyanennyi hajtó vesz részt. A hajtók és a puskások egymástól 30-40 m távolságban felállva, a vonalat tartva haladnak és lövik az elébük kerülő vadat. A vadászat vezetőjének a vonal közepén kell elhelyezkednie úgy, hogy mindkét irányban jól lásson, egyaránt figyelemmel tudja kísérni a puskások és a hajtók mozgását. Nem engedhető meg, hogy bárki a vonal előtt járjon vagy lemaradjon, mert ezzel balesetveszélyes helyzetet teremthet. A vonalhajtás csupán a vadászati idény elején eredményes, mert később a takarást adó növények nagy részét betakarítják, és az idő hidegebbre fordul.
Nyúlstráf vagy cseh pászta
A mezei nyúl nagy terítékű vadászati módja. Ezt akkor szervezik, amikor viszonylag kevés a vadász (10-12 fő) és nagyszámú hajtó (80-100 fő) vesz részt a vadászaton. A sikeres vadászat nélkülözhetetlen eleme a sok nyúl. A vadászok vonalban állnak, közöttük két-két hajtó. A hajtók java része pedig a szárnyakon van leállítva. Fagyos, száraz időben a nyúl szívesebben fut előre, de egy-két kilométer után visszafelé tör (haza akar menni). Az ügyes hajtók a visszatörő nyulakat a vadászok felé tudják irányítani. Így haladnak előre 5-12 km-t. A hajtás végét elérve, a puskások megállnak, a szárnyak bezárulnak, és az összeszorult vadat „visszahajtják” az álló puskássorra. A nyulak zöme a sarkok felé tör, így a legjobb kezű vadászokat ide szokták állítani. A vonalon áttörő nyulat nem szabad puskával követni! A vonal előtt a fegyver csövét felfelé irányítva át kell emelni a vonalon, majd a kitörő nyulat újra megcélozva lehet lövést leadni. A vonalon áttörő nyúl követése célra tartott fegyverrel az úgynevezett „léniázás” ami rendkívül balesetveszélyes, és ezért súlyos szabályszegés.
U hajtás
A mezei nyúl vadászatának egy hagyományos módja. A cseh pásztából alakult ki, voltaképpen átmenet a vonalhajtásból a körvadászatba. Az eredményes vadászat megszervezéséhez ismernünk kell a mezei nyúl viselkedését, milyen időben hol tartózkodik szívesen. Általában a nyílt területeket kedveli. Általában a déli órákban kevésbé figyelmes, jobban bevárja a vadászt, melegben árnyékot keres. Az U hajtás akkor eredményes, ha azon sok (15-25) vadász és sok (de legalább a vadászok számával azonos mennyiségű) hajtó vesz részt. A vadászatvezető mindig egy központi helyről, egy időben indítja a két szárnyat. Fontos, hogy a szárnyak felállása csendben történjen. A szárnyakat jó területismerettel rendelkező vadászok vezessék. A hajtás eredményessége alapvetően a szárnyakon haladó vadászok és hajtók fegyelmezettségén múlik. Ha a szokásos 40-50 m-es távolságnál nagyobbat tartanak (kaput csinálnak), a mezei nyulak zöme itt fog kitörni. Ha a „fenéken” haladók valamelyike lemarad, ugyanez lesz az eredmény, de ez már a balesetveszélyt is növeli. A zsákszerűen előrehaladó U hajtás kezdetben maga előtt tolja a nyulakat. Mivel a megzavart nyúl 1,5-2 km-es menekülés után rendesen visszatér szokott helyére, a visszaforduló nyulakat a szárnypuskások és a fenéken haladók előbb-utóbb terítékre hozzák.
Körvadászat
A mezei nyúl másik nagyon kedvelt, nagy terítékű vadászata. Körvadászattal egy-egy területet évente csak egyszer vadászhatunk le. A legszebb körvadászathoz gyenge fagy és néhány cm-es hó ideális. Egy rövid téli napra általában három kör tervezhető: kettő délelőttre és egy délutánra. Közelítő pontossággal előre kell ismernünk a vadászok számát, mert ehhez kell igazítani a körök méretét és a hajtók számát. Optimális esetben egy vadászra 2-3 hajtó jut. A kör felállítása úgy kezdődik, hogy a vadászatvezető kiválaszt két tapasztalt, a területet jól ismerő vadászt szárnyvezetőnek. A csoporttól jobbra és balra, olyan távolságra, amekkorát a vadászoknak és a hajtóknak majd egymás között tartaniuk kell, kiállít egy-egy hajtót. Ők a méták. Mikor a szárnyvezető a métához ért, a vadászatvezető elindít egy hajtót, majd később még egyet (ha egy vadászra két hajtó jut). Amikor a hajtó elérte a métát, a sorszám szerint következő vadász indul. A vadászoknak és a hajtóknak a kör bezárásáig egymás nyomában kell haladniuk. A vadászat kezdeti jelszava a „befelé”, ekkor a vadászok és a hajtók egyaránt a kör középpontja felé haladnak. Amikor a kör annyira beszűkül (kb. 350-400 m), hogy a befelé való lövések már veszélyesek lehetnek, elhangzik a parancs: befelé nem lövünk! Ekkor már csak a kitörő nyúlra adható le lövés. A kör legvégén, mikor a puskások már nagyon közel állnak egymáshoz (100-150 m), a vadászatvezető kiadja az utasítást: puskások állj, hajtók befelé! Ekkor a hajtók összeszedik a körben lévő lőtt, illetve sebzett nyulakat, a vadászok pedig még elejthetik a körből sebzetten kitörő vagy ott meglapuló nyulakat.
Mezei nyúl ráhajtásos vadászata
Eredetileg ez a vadászati mód ivararány-szabályozási céllal született, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az volt a feltételezés, hogy a kan nyulak korábban menekülnek, mint a nőstények. E vadászati módnál a vadászatvezető a vadászokat egymástól 70-100 lépés távolságra, fasorba, szárkévék takarásába, terepdomborulat mögé állítja le, és a hajtók 1-1,5 km távolságból rájuk hajtják a nyulakat. A hajtók között nincs vadász. A vadászoknak csendben, mozdulatlanul kell állniuk a lőálláson, amit nem hagyhatnak el, amíg erre utasítást nem kapnak. Amikor a hajtók közel értek, a vadászok már csak a vonalukon áttörő nyúlra, hátrafelé tehetnek lövést, mivel a sörét fagyos talajon gurulatot kapva, könnyen okozhat balesetet.
Közeli rokonai
A jégkorszak előtti időben Eurázsia sztyeppei területein elterjedt faj volt a mezei nyúl. Közép-Európából a jégkorszak idején kiszorult, s csak a felmelegedést követően telepedett újra vissza. Napjainkban Ny-Európától a nyugat-szibériai síkságig és DNy-Ázsiáig (Irán) terjed előfordulási területe. Areájának K-i határa a XIX. század elején még csak a Volgáig ért, de 100 év alatt meghódította Kazahsztánt, újabb 40 év után pedig elérte a Bajkál-tavat. Szinte egész Európában fellelhető. Előfordul Nagy-Britanniában, de Észak-Írországba már úgy telepítették be, ahogy Skandináviába is betelepítés útján került (az 1880-as években). Európában hiányzik Izlandról, Írországból, Skandinávia és az Ibériai-félsziget nagy részéről (ott a Lepus granatensis és a Lepus castroviejoi fajok élnek), a Földközi-tenger legtöbb szigetéről (Szardínián a Lepus capensis, Sziciliában a Lepus corsicanus helyettesíti), s természetesen a magas hegyvidékekről. Betelepítették a Távol-Keletre, Ausztráliába és Új-Zélandra (XVIII. sz. közepén), Észak- és Dél-Amerikába (1900 táján).
Források: Magyarország emlőseinek atlasza, Vadásziskola, OVA adatok 2018/2019, Állatnyomok és jelek, Digitális tankönyvtár (Vadászati állattan), A vadászvizsga írásbeli tesztkérdései és képanyaga
