A gácsér csokoládébarna, alsó farkfedői fehérek, a tojó a gácsérhoz hasonló, de fakóbb. Röptében fehér szárnycsíkja feltűnően látszik. Testhossza 40 cm.
Közép-, Kelet- és Délkelet-Európában, illetve az Ibériai-félszigeten található fészkelő áreája, amely az utóbbi időben erőteljesen felaprózódott. Elterjedésének nyugati határa rohamosan húzódik kelet felé. Ez a folyamat meghatározza hazai létét is. Korábban megfogyatkozott, de utóbbi években ismét növekvő állományú fészkelő bukórécefajunk (hazai fészkelő állománya: 550- 1000 pár), amely globálisan veszélyeztetett, sérülékeny. Az állománycsökkenés az élőhelyvesztésen túl a korábbi száraz periódusra is visszavezethető.
Sűrű növényborítású, kisebb-nagyobb tavaknál (halastavaknál is) és mocsarakban fészkel. Fészekalja 8-12 tojásból áll, de gyakori, hogy két vagy több tojó is összetojik egy fészekbe. A tojások 25-28 nap alatt kelnek ki.
Táplálékát alábukva szerzi meg. Főként gyommagokon, zöld növényeken, rovarokon és rovarlárvákon él, de csigákat, rákokat, apró halat és kagylókat is fogyaszt.
Ritka őszi és tavaszi vonuló állóvizeinknél, kivételesen át is telel (III-XI.). A nálunk költők a Földközi-tenger medencéjében, főleg Olaszország adriai partjainál telelnek.
Fokozottan védett.
(Forrás: Vadászati ismeretek, 2011, OMVK)
