Fácán

A hímet kakasnak, a nőivarú egyedet tyúknak, a szaporulatot csibének nevezik vadásznyelven.

Előfordulás

A fácán az ország teljes területén megtalálható. Állományának kb. 70%-a az Alföldre, 22%-a a Dunántúlra és 8%-a az északi megyékre esik.

Megjelenés

A kakas feje barnászöld, élénk csillogású, a nyak feketészöld, örv nélküli. Válltollai vörösek, a törzs rézvörös, zöldes és szürkés árnyalattal tarkított. Farka zöldessárga. Minden toll feketén harántsávozott. Teljes testhossza 80 cm, melyből a farok hossza 42 cm, testtömege 1,2-1,3 kg. A tyúk tollazata világosszürke. Nyakának hátsó része enyhén rózsaszínű. Testtömege 0,9-1 kg.

Életmód

Nagyon kötődik a fás vegetációhoz, főleg az erdősávokhoz, a téli hónapokban javarészt itt figyelhető meg. A fácán többnejű (poligám), de mégsem él csoportos életet. Ősz végéig csak a tyúk marad együtt a csibéivel. Megfelelő élő- és búvóhely, valamint takarmány esetén ragaszkodik helyéhez. Ha nincs megfelelő tápláléka, takarása, és ha gyakran zavarják, akkor több kilométerre is képes elkóborolni, ahol életfeltételeit megtalálja. A fácáncsibe fészekhagyó. A felszáradó csibék (ez azt jelenti, hogy a tojásból való kikelés után teljesen megszárad) követik anyjukat. A csibék életében az első két hét a kritikus. Kéthetes koruk után kezdenek repülni, 5 hetes korukban már felgallyaznak.

Táplálkozás

A csibék életének első 3–4 hetében az állati eredetű táplálék kizárólagos jelentőséggel bír. Az első héten a kisméretű, puha vázú rovarokat, második héttől már a kitinvázas bogarakat is. A kifejlett állatok kultúr- és gyomnövények magvaival táplálkoznak elsősorban. Tavasztól őszig naponta két alkalommal, reggel és délben táplálkozik.

Szaporodás

Szaporodási időszakon kívül laza kapcsolatokban élnek. Általában március közepe-vége körül a kakasok viselkedése megváltozik, kezdetét veszi a dürgés, mely a kakasok sajátos hangadásában és viselkedésében jut kifejezésre. Április közepén a kakasok elfoglalják egyedi dürgőhelyüket, amelyet megvédenek az idegen kakasoktól. A legjobb helyek a legerősebb kakasoknak jutnak. A dürgő kakast sokszor 3-5 tyúk is felkeresi. A párzás a kakas jellegzetes udvarló magatartása előzi meg. A tojó választja ki a fészek helyét, általában jól fedett, magas növényzetű helyeket részesíti előnyben. A fészek földbe kapart, tenyérnyi kis mélyedés, mélysége átlagosan 5–6, de maximum 10–12 cm. A fészekcsésze olykor csupaszon hagyott, általában száraz növényekkel, fűszálakkal, levelekkel, apró gyökerekkel béleli ki a tyúk. Először az idősebb tyúkok kezdenek el tojni, majd a fiatalabbak, átlagosan 12 tojást tojnak a szabadban. Ha különösebb zavarás nem történik, a tojások a 23-24. napon kikelnek. Hűvös időjárás vagy többszöri zavarás után 1–2 nappal is meghosszabbodhat a kotlás. A csibék egyszerre kelnek ki, a tyúk alatt száradnak fel és együtt hagyják el a fészket.

Nyoma

Elsődlegesen nyílt, erdős területeken és szántóföldeken hagy nyomot, itt sövények mentén és az eső mosta nedves ösvényeken lehet megtalálni. Az állat gyakran követi ugyanazt az útvonalat, és csapásokat hoz létre, amit hóban lehet legjobban megfigyelni. Gyakran látható hosszú farkának nyoma is.

Károkozók

A fácán ellenségei között a róka, illetve a ragadozómadarak említhetők.

Tévhitek

Nem minden látható fácán a természetben szaporodik. Számos fácántenyésztő telep működik Magyarországon, ahol kifejezetten vadászatokra szánt fácánt nevelnek, amit a megfelelő kor elérése után engednek ki a szabadba. Azon a területen lehet vadászni, ahol éves szinten 2000 vegyes ivarú egyedet kibocsátanak.

A fácán az ország teljes területén megtalálható. Nagyon szereti a fás területeket.  Találkozhatunk vele út menti árokpartokon, illetve olyan területeken, ahol az emberek különböző növényeket termesztenek. Megfelelő élő- és búvóhely, valamint takarmány esetén ragaszkodik a helyéhez. Ha nincs megfelelő táplálék vagy gyakran zavarják, képes több kilométerre is elkóborolni.

A fiút kakasnak, a lányt tyúknak, kicsinyüket csibének nevezik. A fácánkakasnak több fácántyúkja is lehet, de mégsem él csoportos életet.

Testét toll borítja. A kakas feje barnászöld, élénk csillogású, a nyak feketészöld, örv nélküli. Vállán a tollak vörösek, a törzs rézvörös, zöldes és szürkés árnyalattal tarkított. Farka zöldessárga, minden toll fekete csíkkal. A tyúk tollazata világosszürke, nyakának hátsó részén enyhén rózsaszínű.

A fácánok tojással szaporodnak. A tojó választja ki a fészek helyét. Általában jól fedett, magas növényzetű helyeket részesít előnyben. A fészek földbe kapart, tenyérnyi nagyságú mélyedés, melyet száraz növényekkel, fűszálakkal, levelekkel, gyökerekkel bélel ki a tojó. Általában 12 tojást tojik, a csibék a 24. napon kelnek ki. A kis csibék, ha tojásból való kikelés után megszáradtak, már ki is sétálnak. 2 hetes koruk után kezdenek repülni.

A csibék életének első 3-4 hetében az állati eredetű táplálék kizárólagos jelentőséggel bír. Először kisméretű, puha vázú rovarokat, majd kitinvázas bogarakat fogyasztanak. A kifejlett állatok kultúr- és gyomnövények magvaival táplálkoznak elsősorban. Tavasztól őszig naponta két alkalommal, reggel és délben táplálkozik.

Tudományos név: Phasianus colchicus (Linnaeus, 1758)

Elnevezései

A hímet kakasnak, a nőivarú egyedet nősténynek, a szaporulatot csibének nevezik vadásznyelven. (képek a különböző ivarokról és korcsoportokról)

Rendszertani besorolás

• Rend: Tyúkalakúak (Galliformes)
• Család: Fácánfélék (Phasianidae)
• Nem: Phasianus

Nemzetközi védettség

Berni Egyezmény III. függelék, Madárvédelmi irányelv II. függelék

Előfordulása

A fácán az ország teljes területén megtalálható. Állományának kb. 70%-a az Alföldre, 22%-a a Dunántúlra és 8%-a az északi megyékre esik. A fácán jelentett létszáma 2020. tavaszán 590,162 példány volt, amely azt jelzi, hogy az állomány nagysága növekedett (+1.64%) az előző évhez viszonyítva. Terítékének nagysága a 2019/2020. vadászati évben 431,706 pld. volt.

Küllemi bélyegek

Közönséges fácán (más néven cseh fácán, vadászfácán) (Phasianus colchicus colchicus)

A kakas feje barnászöld, élénk csillogású, a nyak feketészöld, örv nélküli. Válltollai vörösek, a törzs rézvörös, zöldes és szürkés árnyalattal tarkított. Farka zöldessárga. Minden toll feketén harántsávozott. Teljes testhossza 80 cm, melyből a farok hossza 42 cm, testtömege 12,-1,3 kg. A tyúk tollazata világosszürke. Nyakának hátsó része enyhén rózsaszínű. Testtömege 0,9-1 kg.

Életmód

Nagyon kötődik a fás vegetációhoz, főleg az erdősávokhoz. A téli hónapokban 75-91%-ban itt figyelhető meg Jelentős az út, útpadka, árokpart, illetve betakarításkor a tarlók fácáneltartó képessége. A fácán többnejű (poligám), de mégsem él csoportos életet. Ősz végéig csak a tyúk marad együtt a csibéivel. Megfelelő élő- és búvóhely, valamint takarmány esetén ragaszkodik helyéhez. Ha nincs megfelelő tápláléka, takarása, és ha gyakran zavarják, akkor több kilométerre is képes elkóborolni, ahol életfeltételeit megtalálja. A fácáncsibe fészekhagyó, a felszáradó csibék követik anyjukat. A csibék életében az első két hét a kritikus: esős, nedves időben nagy lehet az elhullás. Kéthetes koruk után kezdenek repülni, 5 hetes korukban már felgallyaznak.

Táplálkozás

A csibék életének első 3–4 hetében az állati eredetű táplálék kizárólagos jelentőséggel bír. Az első héten a kisméretű, puha vázú rovarokat, második héttől már a kitinvázas bogarakat is, sőt a normális táplálkozási stratégiának megfelelően lehetőleg minél nagyobb példányokat fogyasztanak. A testfelépítéshez szükséges fehérjehiány magasabb mortalitást okoz, ezért azt állati eredetű (ízeltlábú) táplálékot limitáló faktornak tekintjük. A kifejlett állatok kultúr- és gyomnövények magvaival táplálkoznak elsősorban. Tavasztól őszig naponta két alkalommal, reggel és délben táplálkozik.

Szaporodás

Szaporodási időszakon kívül laza kapcsolatokban élnek. Általában március közepe-vége körül a kakasok viselkedése megváltozik. Kezdetét veszi a dürgés, mely a kakasok sajátos hangadásában és viselkedésében jut kifejezésre. A legalkalmasabb egyedek territóriumot foglalnak. Április közeépn a kakasok elfoglalják egyedi dürgőhelyüket, amelyet megvédenek az idegen kakasoktól. A legjobb helyek a legerősebb kakasoknak jutnak. A dürgő kakast sokszor 3-5 tyúk is felkeresi. A párzás a kakas jellegzetes udvarló magatartása előzi meg. A tojó választja ki a fészek helyét. Általában jól fedett, magas növényzetű helyeket részesíti előnyben. A fészek földbe kapart, tenyérnyi kis mélyedés, mélysége átlagosan 5–6, maximum 10–12 cm. A fészekcsésze olykor csupaszon hagyott, általában száraz növényekkel, fűszálakkal, levelekkel, apró gyökerekkel béleli ki a tyúk. Először az idősebb tyúkok kezdenek el tojni, majd a fiatalabbak. A különböző alfajoknak különböző a tojásszáma, az ún. vadászfácán átlagosan 12 tojást tojik a szabadban. Ha különösebb zavarás nem történik, a tojások a (23–23 ½.) 24. napon kikelnek. Hűvös időjárás vagy többszöri zavarás után 1–2 nappal is meghosszabbodhat a kotlás. A csibék egyszerre kelnek ki, a tyúk alatt száradnak fel és együtt hagyják el a fészket.

Anatómia, nyomok

A fácánnak szárnyas vad létére viszonylag keskenyek az ujjai. Nyoma általában egészen határozott, 6-8 cm hosszú, és a karmok nyoma – a befelé forduló hátsó ujj karmát is beleértve – tisztán látszik. Elsődlegesen nyílt, erdős területeken és szántóföldeken hagy nyomot, itt sövények mentén és az eső mosta nedves ösvényeken lehet megtalálni. Az állat gyakran követi ugyanazt az útvonalat, és csapásokat hoz létre, amit hóban lehet legjobban megfigyelni. Gyakran látható hosszú farkának nyoma is.

Kár- és kórokozók

A fácán ellenségei között a róka, illetve a ragadozómadarak említhetők.

Kórokozók: baromfipestis, baromfikolera, madarak botulizmusa, idült ólommérgezés.

Vadászati módok

Társas vadászati módok

Bokrászó (kereső-) vadászat

Úgynevezett „konyhavadászat”, amikor az a cél, hogy csak annyi vad kerüljön terítékre, amennyit a résztvevők vadászrészként hazavisznek. Főleg a vadászati idény kezdetén használható eredményesen. E vadászaton kevés (3-6) vadász és 2-3 hajtó vesz részt. Elengedhetetlen segítőtársuk a 2-4 jó vadmegálló vizsla. Ez a vizslázás klasszikus módja, mert itt lehet a legjobban kihasználni a fajta kiváló képességeit. Mindig széllel szemben kell a vadászoknak haladni, mert a vizslák csak így fognak szagot, és csak így tudják jól megállni a vadat. A vadat álló vizsla elől mindig a legközelebb álló vadász „tapossa ki” (kelti föl) a vadat, és a felkelő, elrepülő madarat ő próbálja elejteni.

Vonalhajtás

A bokrászó vadászat „nagyüzemi” módja. Főként fácánra, fogolyra, esetenként mezei nyúlra szervezett vadászatnál mintegy 10 puskás és ugyanennyi hajtó vesz részt. A hajtók és a puskások egymástól 30-40 m távolságban felállva, a vonalat tartva haladnak és lövik az elébük kerülő vadat. A vadászat vezetőjének a vonal közepén kell elhelyezkednie úgy, hogy mindkét irányban jól lásson, egyaránt figyelemmel tudja kísérni a puskások és a hajtók mozgását. Nem engedhető meg, hogy bárki a vonal előtt járjon vagy lemaradjon, mert ezzel balesetveszélyes helyzetet teremthet. A vonalhajtás csupán a vadászati idény elején eredményes, mert később a takarást adó növények nagy részét betakarítják, és az idő hidegebbre fordul.

Fácán ráhajtásos vadászata

Nagy szakértelmet és előkészületet igénylő, komoly teríték elérésére alkalmas vadászati mód. Jelen körülményeink között csak akkor lehet rá számítani, ha a vadászterület kezelője nagyobb számú nevelt fácánt bocsát ki a leendő hajtás területére. A vadászat előkészítése azzal kezdődik, hogy úgy jelöljük ki a kibocsátóhelyeket, hogy a levadászandó területen minél egyenletesebben tartózkodjanak fácánok. Ha a terep adottságai megengedik, akkor a puskásokat a hajtás irányában lévő völgybe kell állítani. Így lehet „toronykakas”-lövési lehetőséget biztosítani még akkor is, ha esetleg a fácán nem repül kifogástalanul. A lőállásokat egymástól 30-40 m távolságra kell kijelölni. A lőállásokba mellvédet kell készíteni nádból, esetleg kukoricaszárból, hogy a jó szemű, előregyalogló fácánok ne vegyék idő előtt észre a vadászokat, nehogy visszatörjenek. A hajtást célszerű kontrahajtással tervezni, tehát úgy, hogy az első hajtás után a puskások helyben maradnak, hátraarcot csinálnak, és már indulhat is szemből a másik hajtás. Ha nagyon sok a fácán, és a hajtók tapasztaltak, a hajtósor előtt 15-20 lépésnyire egy-egy ugrasztó jár. Ezáltal a fácánok már korábban is lővonalra repülnek, és közvetlen előtte kevésbé kelnek „bokrétában” (csoportosan). Ha szinte folyamatosan szól a puska, a hajtásvezető lassítja, esetleg megállítja a hajtókat. A kontrahajtás végeztével, a hajtók közreműködésével megkezdődhet a terítékre került vad összeszedése. A vizslák ekkor kapcsolódnak be a vadösszeszedés munkájába.

Közeli rokonai

Eurázsiai elterjedési területén 33 természetes alfaja fordul elő, amelyet a kakasok – földrajzi közelség által is befolyásolt – színezete alapján 6 csoportba sorolhatjuk:

• Versicolor-csoport – Japán-szigetek
• Torquatus-csoport – Kína és Mongólia
• Tarimensis-csoport – ÉNy-Kína
• Mongolicus-csoport – ÉNy-K, DNy-Kazahsztán és Kirgízia
• Principalis-csoport – Üzbegisztán, Tadzsikisztán, Türkmenisztán, Afganisztán
• Colchicus-csoport – Kaszpi-mélyföld, Kaukázus, Kisázsia É-i része, Balkán DK-i része

Forrás: Vadásziskola, OVA adatok 2018/2019, OMVK vadászidények, Állatnyomok és jelek, Digitális tankönyvtár (Vadászati állattan)