A hímjét kosnak a nőstényét második éves korától az első bárányozásig jerkének, ezután pedig anyajuhnak hívjuk. A szaporulat kosbárány vagy jerkebárány.
Előfordulása
Hazánk hegyvidéki régióiban fordul elő. Legnagyobb populációk az Északi-, a Dunántúli-középhegységben, valamint a Budai hegyvidéken fordulnak elő.
Megjelenése
Testhossza 105-115 cm. A kosok szőre nyáron általában vörösesbarna, a hátukon sötétebb árnyalatú, ami a fej egyes részein hamuszürkébe megy át. A test alsó része és a lábak szennyesfehérek. A kosok téli bundájára jellemző a mindkét oldalukon látható, szürkétől a fehérig változó színű „nyeregfolt” amely a has azonos színű részétől egy sötétebb csíkkal különül el. A nyak szőrzete télen erőteljesen „sörénnyé” fejlődik. A jerkék és juhok szőrzetének színe voltaképpen hasonló, de télen sincs erőteljes nyakszőrzetük, mint ahogy nyeregfoltjuk sincs.
Életmód
Csoportokban élnek, melyek általában 2-4 egyedből állnak, de gyakran több kisebb csoportból 30-50 egyedből álló csapat alakul ki, melyet az öreg anyajuh vezet. Az öreg kosok magányosak, illetve 1-2 hasonló korú társukkal járnak.
Táplálkozása
Nappal aktív állat, de egész nap folyamatosan táplálkozik főleg a reggeli és délutáni órákban. Hasonlóan a szarvasfélékhez, a muflon is kérődző. Szívesen fogyaszt magasabb rosttartalmú, viszonylag nehezebben emészthető növényi részeket. Ezért olyan területeken is jól megél, ahol a szarvas vagy az őz kevéssé találja meg táplálékát. Táplálkozásával, legelési módjával, taposásával károsíthatja környezetét.
Szaporodás
Az ivarérés egyéves kor körül következik be. Szaporodási időszaka, másnéven üzekedés vagy berregés, október közepétől november közepéig tart. Az egymásnak rohanó, szarvukkal összecsapó kosok küzdelmének zaja messze hallatszik, de nem jelentenek igazi veszélyt egymásra. A vemhesség 150-160 napig tart. Az ellés közeledtével, április eleje-közepe táján, a juhok félrehúzódva hozzák világra egy, gyakran két bárányukat, melyek néhány óra után rövidebb utakra már követik anyjukat.
Nyoma
A muflonnak hosszú, keskeny, párosujjú patái vannak, de a nyoma felismerhető arról is, hogy a paták vége csaknem mindig szétáll.
Kár- és kórokozók
A farkasok jelentenek számára legfőképpen veszélyt.
Tévhitek a muflonról
A muflon nem őshonos vadfaj Magyarországon, XIX. század végén telepítette be Forgách gróf a ghymesi birtokára.
A szarva nem csontból van, ahogyan a szarvasfélék agancsa, hanem szaruképződmény, mint például az emberi köröm vagy haj. Nem hullajtja le, hanem folyamatosan növeszti. Ahogy nő csiga formában visszafordul.
Hazánk hegyvidéki területein fordul elő. A legtöbb muflon az Északi-, a Dunántúli-középhegységben, valamint a Budai hegyvidéken fordul elő.
A hímjét kosnak, nőstényét jerkének, első bárányozás után anyajuhnak hívják, a kicsinyüket kosbáránynak vagy jerkebáránynak nevezik. Társas viselkedését a csoportképzés jellemzi, melyek 2-4 állatból állnak. Gyakran több, kisebb csoportból egy nagy csapat alakul ki, amelyet öreg anyajuh vezet. Az öreg kosok magányosak.
Testét szőr borítja, mely színe változó attól függően, hogy hím vagy nőstény állatról van szó. A kosoké nyáron általában vörösesbarna, a hátukon sötétebb árnyalatú. A kosokra jellemző még az úgynevezett „nyeregfolt”, mely az oldalukon található szürkétől a fehér színig változó szőrzet. Télen a nyak szőrzete erőteljesen „sörénnyé” fejlődik. A jerkék és juhok bundájának színe hasonló, de télen nem növesztenek „sörényt” és „nyeregfoltjuk” sincsen. Fejükön szarv található, mely egy folyamatosan növő szaruképződmény.
A muflonnak hosszú, keskeny, párosujjú patái vannak. A hímek nyoma hosszabb és szélesebb a nőstényekénél.
Az anyajuhok április hónapban félrehúzódva hozzák világra egy, gyakran két bárányukat. A bárányok néhány óra elteltével már rövidebb utakra követik anyjukat.
A muflon nappali állat, megszakításokkal, de egész nap folyamatosan táplálkozik főleg a reggeli és délutáni órákban. Szívesen fogyaszt magasabb rosttartalmú, viszonylag nehezebben emészthető növényi részeket. (például: fű, cserjék, bokrok teteje, hajtások, bogyók..)
Táplálkozásával, legelési módjával, taposásával károsíthatja környezetét, ezért nagyon fontos, hogy egy adott területen hány darab muflon él.
Tudományos név: Ovis gmelini musimon (Pallas 1811)
Elnevezései
A hímjét kosnak a nőstényét második éves korától az első bárányozásig jerkének, ezután pedig anyajuhnak hívjuk. A szaporulat kosbárány vagy jerkebárány.
Rendszertani besorolás
- Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
- Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
- Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
- Nem: Vadjuh (Ovis)
Nemzetközi védettség
Berni Egyezmény, III. függelék
Előfordulása
Az európai muflon az Örményországtól Kelet-Törökországig elterjedt vadjuh-alfaj Korzika és Szardínia szigetén félig háziasított formája; ezekről a szigetekről telepítették be az európai és a tengerentúli országokba. Hazánk hegyvidéki régióiban fordul elő. Legnagyobb populációk az Északi-, a Dunántúli-középhegységben, valamint a Budai hegyvidéken fordulnak elő. A 2019 tavaszán jelentett hazai muflon állomány 13025 példány volt, ami 1,7%-os visszaesés az előző évhez képest.
Küllemi bélyegek
Testhossza 105-115 cm, zsigerelt testtömege 16-40 kg. Szőrzetét tekintve, annak felépítése hasonlít a szarvaséhoz, de kevésbé törékeny. Ősszel a gyapjúszálak képződése következtében puhábbnak, vastagabbnak tűnik. A szőrzet némi differenciát mutat az ivarok között. A kosoké nyáron általában vörösesbarna, a hátukon sötétebb árnyalatú, ami a fej egyes részein hamuszürkébe megy át. A test alsó része és a lábak szennyesfehérek. A kosok nagy részére jellemző a mindkét oldalukon látható, szürkétől a fehérig változó színű „nyeregfolt” amely a has azonos színű részétől egy sötétebb csíkkal különül el. A nyak szőrzete télen erőteljesen „sörénnyé” fejlődik. A jerkék és juhok szőrzetének színe voltaképpen hasonló, de télen sincs erőteljes nyakszőrzetük, mint ahogy nyeregfoltjuk sincs.
A szem körüli, valamint az ujj közötti mirigyek választják ki a specifikus szaganyagokat. Az illatmirigyek a párzási időszakban a legaktívabbak.
Életmód
Nappali állat, megszakításokkal, de egész nap folyamatosan táplálkozik, főleg a reggeli és délutáni órákban. A leghosszabb nyugalmi periódusa éjszaka van. A pihenő és a táplálkozóhely közötti távolság 2-5 km. Társas viselkedését a csoportképzés jellemzi. A csoportnagyságot az évszakok és az állománysűrűség befolyásolja, a csoportok általában 2-4 egyedből állnak. Gyakran több kisebb csoportból 30-50, vagy több egyedből álló nagy csapat alakul ki, amelyet öreg anyajuh vezet. Ezeket a csoportokat nyájaknak nevezzük. Az öreg kosok magányosak, illetve 1-2 hasonló korú társukkal járnak.
Táplálkozás
Hasonlóan a szarvasfélékhez, a muflon is többüregű összetett gyomorral rendelkezik, tipikus kérődző. Szívesen fogyaszt magasabb rosttartalmú, viszonylag nehezebben emészthető növényi részeket. Ezért olyan területeken is jól megél, ahol a szarvas vagy az őz kevésbé találja meg táplálékát. Ezzel magyarázható, hogy viszonylag válogatás nélkül, nagy mennyiségű takarmány felvételével hozza egyensúlyba annak gyengébb minőségét. Három fő táplálékfelvételi periódusa közül a délutáni-esti a legfontosabb. Táplálkozásával, legelési módjával, taposásával károsíthatja környezetét.
Szaporodás
Az ivarérés egyéves kor körül következik be. A jerkék valószínűleg már a következő párzási ciklusban vemhesülnek, míg a kosok csak középkoruk tájékán kapcsolódnak be a párzási vetélkedésbe. Szaporodási periódusa (üzekedés, berregés) október közepétől november közepéig tart. A vetélkedés a nyájakért hamar megindul. Az egymásnak rohanó, szarvukkal összecsapó kosok küzdelmének zaja messze hallatszik, de nem jelentenek igazi veszélyt egymásra. A nyájat birtokló kos folyamatosan ellenőrzi a csapatban lévő jerke, juh ivarzásának állapotát. A vemhesség 150-160 napig tart. Az ellés közeledtével (április eleje-közepe) a juhok félrehúzódva hozzák világra egy, gyakran két bárányukat. A bárányok néhány óra után rövidebb utakra már követik anyjukat.
Anatómia, nyomok
Fogazata a kérődzőkre jellemző úgynevezett hiányos fogazat. Az állcsontból hiányoznak a metszőfogak. A fogak váltódása lassabban történik, mint más fajok esetében. A fogazat négy éves kor tájékán válik teljessé.
Fogképlete
A muflonnak hosszú, keskeny, párosujjú patái vannak. Az elnyúló alak mellett a nyom felismerhető arról is, hogy a paták vége még egyenletes járás esetén is csaknem mindig szétáll, és a hátsó rész kissé szögletes. A fattyúkörmök ugrás közben sem hagynak nyomot. Egy kifejlett kos nyoma kb. 5,5 cm hosszú és 4,4 cm széles. A jerkéé kicsit rövidebb és keskenyebb.
A muflon nyomai (Forrás: Tankönyvtár.hu)
Kár- és kórokozók
Ahol a farkas vagy hiúz előfordul, ott annak potenciális zsákmányállata, főként a téli időszakban. Az elkóborolt kutyák szintén sok muflont zsákmányolnak.
Kórokozók: Pasztörellózis, lépfene, parazitás bronchitis, gócos tüdőférgesség, gyomor- és bélférgesség, lándzsásmételykór, orr-garat bagócsfertőzöttség, bőrbagócs-fertőzöttség, hólyagférgesség, kullancs okozta élősködés.
Vadászati módok
Egyéni vadászat
Lesvadászat: Folytatható magaslesről, leskosárból és lesszéken ülve egyaránt. A leggyakoribb a magasles használata. Ennél a módnál van a legnagyobb esély arra, hogy a vad nem kap szagot. Fontos, hogy a magasles lehetőleg két fő (a vadász és a kísérője) számára is kényelmes legyen.
Cserkelés: Valójában apró, rövid lesek sorozata. Nehezebb és nagyobb ügyességet igényel. A cserkelő vadász a vadat annak eszén és érzékszervein túljárva igyekszik felkeresni pihenő-, búvó- és táplálkozóhelyén, illetve váltói közelében. A cserkelő vadász ellensége a kavargó szél, a talpa alatt megroppanó gally, valamint az erdő „őrei”: a rigók és a szajkók, amelyek hangjukkal jelzik a vadász közeledtét.
Barkácsolás: Az a vadászati mód, amikor a vadász a vadászfogaton, vadászkocsin, terepjárón, télen lovas szánon ülve közelíti meg a vadat, kihasználva annak azt a viselkedését, hogy a járművet közelebbre várja be, mint a gyalogos embert. Barkácsolni csak sík vagy enyhén lejtős területen célszerű. Teljesen sík, mezőgazdasági területen szerencsésebb a kocsiról lőni, hogy az esetlegesen célt tévesztett lövedék minél előbb a földbe csapódjon. A lovak feje fölött sosem szabad átlőni. Zárt gépkocsiban a fegyvert tilos megtölteni, mozgó járműről lövést leadni tilos.
Társas vadászati módok
Terelés vagy riglizés: Egyes nagyvadfajok (gím, dám, muflon és őz) nőivarú és fiatal egyedeinek (tarvad), valamint a vaddisznónak a vadászati módja, amelynek elsődleges célja a vadban túlságosan feldúsult területeken az állományapasztás. Ebben a vadászati módban néhány vadász (optimális esetben 8-10, de maximum 25) és kevés hajtó keresi fel a vadászterületet. A vadászok jó széllel, a váltók és csapák közelében, általában a földön, takarásba húzódva foglalják el leshelyüket. A hajtók a rossz széllel indulnak a vadászok felé. A hajtók nem hangoskodnak. Kistestű vadászkutya (45 cm marmagasság alatt) a terelővadászaton használható.
Trófeabírálat
A bírálati képletek kidolgozásánál a fajra jellemző (genetikailag meghatározott) szabályos felépítésű trófeát tekintették meghatározónak. Ennek alapján minden képlet három részből épül fel, amelyben meghatározásra kerül az egyes trófea-értékmérők pontértéke.
- Objektíven meghatározható – mérőeszközzel mérhető – értékek (mérőszalag, tolómérce, súlymérleg)
- Szubjektíven megítélhető – a trófea esztétikai megjelenését mutató – szépségtényezők (szín, gyöngy, stb.)
- A szabályostól eltérő – szimmetriát zavaró – felépítés miatt levonandó értékek.
Méretfelvételi helyek a muflonszarvon (Forrás: Vadásziskola)
A muflonszarv értékelésénél annak tömege nem szerepel. Az objektíven meghatározott pontértéket a csiga külső ívén mért hosszúsága, a szarv harmadaiban mért 3-3 körméret és a szarvoldalak legnagyobb külső távolsága (terpesztés) adja. Ezek az értékmérők távcsővel is jól meghatározhatók. Az elérhető pontérték 90%-át e három értékmérő adja. A szépségpontokért (szín, gyűrűzöttség, csavarodottság) legfeljebb 10 pont adható. A hibákért összesen 5 pont vonható le.
A muflon trófeák éremhatárai a következők:
- bronz: 185-194,99 CIC pont
- ezüst: 195-204,99 CIC pont
- arany: 205- CIC pont
A 2018/2019. vadászati évben 1,245 db mufloncsigát bíráltak, melyekből 534 volt érmes (42,9%). Az érmesek közül 117 arany-, 176 ezüst- és 241 bronzérmes volt.
Magyarországon az Országos Vadgazdálkodási Adattár 2019.09.10-i frissített rangsorolása alapján az első helyen az 2016-ban Budakeszin elejtett muflon kos trófeája áll 240,80 CIC pontszámmal, második a 2004-ben Bajnán elejtett kos trófeája 240,75 CIC pontszámmal, a harmadik pedig a 2016-ban Császáron elejtett kos 239,65 CIC pontszámú trófeája.
Európai és Ázsiai alfajai
A jelenleg elfogadott besorolás szerint a muflonfaj latin neve Ovis gmelini Blyth, 1841 és alfajainak száma 5. (1) Örmény v. anatóliai muflon (Ovis gmelini gmelini); (2) Európai muflon (Ovis gmelini musimon); (3) Ciprusi muflon (Ovis gmelini ophion) előfordulása Ciprus szigetén; (4) Iszfahán muflon (Ovis gmelini isphahanica); (5) Larisztán muflon (Ovis gmelini laristanica). Összehasonlítva látható, hogy a faj nevezéktanbeli eltérésén kívül utóbbi rendszer nem tekinti önálló alfajnak az anatóliai muflont, nem említi az erzurumi muflont, ugyanakkor új alfajként vezeti be a ciprusi muflont. Gyanítható, hogy a jövőben változni fog a muflon alfaji rendszerezése.
Tudományos érdekességek
A Földközi-tenger szigeteinek muflonjai Kis-Ázsiából származnak. Vitatott azonban, hogy milyen úton-módon kerültek Ciprusra, Korzikára, vagy Szardíniára. Nem eldöntött az a kérdés sem, hogy vadon telepítették-e be őket, vagy a háziasítás bizonyos fokát már elérték a betelepített példányok. A bezoár kecske (Capra aegagrus) és a muflon (Ovis gmelini) volt a két legfontosabb állatfaj az emberiség társadalmi-gazdasági fejlődését tekintve, ugyanis valószínűleg ezt a két fajt háziasították először a húsellátás biztosítására. E két faj jelen volt a Közel-Kelet legtöbb területén, akkor, amikor Kr. e. 8330–7600 között Mezopotámiában és a Zagrosz-hegységben megkezdődött háziasításuk. Cipruson már Kr. e. 7. évezredben kimutatható a muflon, Korzikán és Szardínián pedig Kr. e. 6. évezredben a muflon és a bezoár kecske. A tudósok többsége úgy véli, hogy a muflont félig háziasított formában, haszonállatként telepítették be a földközi-tengeri-szigetekre, míg mások a vad forma kultikus okokra visszavezethető betelepítését fogadják el. Korábbi nézetek szerint a muflont a telepesek hajókon szállították Mezopotámiából (2500 km) a mediterrán szigetekre. Valószínűbb azonban, hogy a faj Észak-Afrikából – ahol kimutatható előfordulása – ugyancsak hajón került Szardíniába (200 km) és az akkoriban még létező szárazföldi hídon keresztül Korzikába.
Források: Magyarország emlőseinek atlasza, Vadásziskola, OVA adatok 2018/2019, Állatnyomok és jelek, Digitális tankönyvtár (Vadászati állattan)m A vadászvizsga írásbeli tesztkérdései és képanyaga
