Elnevezései

A hímet kakasnak, a nőivarú egyedet tyúknak, a szaporulatot csibének nevezik.

Előfordulása

Hazánk egyik legjellegzetesebb őshonos vadfaja, mely Európa és Ázsia mérsékelt övében megtalálható. Erősen fogyatkozó állománya főként az ország alföldi régióiban lelhető fel, elsősorban a külterjesebb művelésű szántóföldeken és réteken.

Küllemi bélyegek

A fej és a torok vörösbarna, a nyak, a begy és a has szürke, íves, barna hasi folttal, oldalt barna csíkos, az alsó faroktollak vörösbarnák, a szárnyfedők világos szárfoltokkal csíkozottak, a csőr és a láb szürke. A kakas esetében élesebben rajzolt, a hasi folt nagy és feltűnő, tavasszal a szeme mögött piros lesz a bőrlebeny. A tyúkon világos harántcsíkok a szárnyfedőkön, a szem fölötti csík feltűnően világos, a hasi folt viszont kevésbé látszik.

  • Testhossz: 29-31 cm
  • Szárnyfesztávolság: 45-48 cm
  • Testtömeg: 350-450 g

Életmód

Tavasszal párban él, mely a csibék kikelése után családdá bővül, ősszel és télen nagyobb csoportokba verődik. A kakas őrzi a kotló tyúkot és később a csibék vezetésében is segédkezik. Nappal és alkonyatkor aktív, csak földön él. A veszélyt futva, vagy fedezékbe bújva igyekszik elkerülni. Röpte nehézkes, de gyors.

Táplálkozás

Leginkább vadnövényekkel táplálkozik, ezek magját, rügyeit, virágát és levelét fogyasztja. Gabonamagokat is magához vesz, és elsősorban télen a füveken vagy a vetésben található levélcsúcsokat csipkedi le. Állati eredetű táplálékát mindenféle rovarok adják, ezek életfontosságúak a fiókák életének első heteiben.

Szaporodás

Tél végén találnak egymásra a párok, területet foglalnak, melyet a fajtársaktól védelmeznek.

  • párzási időszak: március-április
  • kotlás: 24-26 nap
  • fészekalj: 10-25 csibe (már nem jellemző)

Anatómia, nyomok

Nyoma úgynevezett „tyúkláb”, mely három elülső lábujj (a középső hosszabb) és az enyhén behajlított hátsó lábujjból áll. A járás nyomképe egyenes vonalú, egymás mögött lévő nyomokból áll.

Károkozók

Az összes szőrmés ragadozó vad, ragadozó madarak (héja, ölyv, barna és kékes rétihéja), elvadult macskák veszélyt jelenthetnek rá. Fészekrablói lehetnek a vándorpatkány, sün, és a varjúfélék is.

Hazánk egyik legjellegzetesebb őshonos vadfaja, mely Európa és Ázsia egyes részein is megtalálható. Hazánkban főként az alföldi sík tájakon lelhető fel, elsősorban a nagy területű szántóföldeken és réteken.

Testét toll borítja, melyen a barna szín több árnyalata, nyakán a szürke szín uralkodik. Csőre és lába szürke színű.

A földre építi fészkét. A fiókák 24-26 nap múlva kelnek ki, általában 10-25 csibe. A kakas vigyáz a kotló tyúkra és később a csibék tanításában is részt vesz.

Ősszel és tavasszal nagyobb csoportokba verődnek. Nappal és alkonyatkor aktív, csak a földön él. A veszélyt, futva vagy fedezékbe bújva igyekszik elkerülni. Nehezen rebben föl, de gyorsan repül.

Leginkább vadnövényekkel táplálkozik, ezek magjait, rügyeit, virágát és levelét fogyasztja. Megeszi a gabonamagokat is. Állati eredetű táplálékát mindenféle rovarok adják, ezek életfontosságúak a fiókák életének első heteiben.

Tudományos név: Perdix perdix (Linnaeus, 1758)

Elnevezései

A hímet kakasnak, a nőivarú egyedet tyúknak, a szaporulatot csibének nevezik.

Rendszertani besorolás

  • Rend: Tyúkalakúak (Galliformes)
  • Család: Fácánfélék (Phasianidae)
  • Nem: Perdix

Nemzetközi védettség

Berni Egyezmény III. függelék, Madárvédelmi irányelv II. függelék

Előfordulása

Hazánk egyik legjellegzetesebb őshonos vadfaja, mely Európa és Ázsia mérsékelt övében (telepítés révén Amerikában is) megtalálható. Erősen fogyatkozó állománya főként az ország alföldi régióiban lelhető fel, elsősorban a külterjesebb művelésű szántóföldeken és réteken. Az intenzív nagyüzemi mezőgazdaság kedvezőtlen életfeltételeket teremtett számára. A jelentett fogolylétszám 2020. tavaszán 11,954 pld. volt, ami 1.04%-kal magasabb az előző évhez viszonyítva. A kibocsátáshoz kötött terítéke 2019-ben 4,549 példány volt.

Küllemi bélyegek

  • Testhossz: 29-31 cm
  • Szárnyfesztávolság: 45-48 cm
  • Testtömeg: 350-450 g

A fej és a torok vörösbarna, a nyak, a begy és a has szürke, íves, barna hasi folttal (a tojónak is néha), oldalt barna csíkos, az alsó faroktollak vörösbarnák, a szárnyfedők világos szárfoltokkal csíkozottak, a csőr és a láb szürke. A kakas esetében élesebben rajzolt, a hasi folt nagy és feltűnő, tavasszal a szeme mögött piros lesz a bőrlebeny. A tyúkon világos harántcsíkok a szárnyfedőkön, a szem fölötti csík feltűnően világos, a hasi folt viszont kevésbé látszik.

Életmód

Tavasszal párban él, mely a csibék kikelése után családdá bővül, ősszel és télen nagyobb csoportokba verődik. A kakas őrzi a kotló tyúkot és később a csibék vezetésében is segédkezik. Nappal és alkonyatkor aktív, csak földön él. A veszélyt futva, vagy fedezékbe bújva igyekszik elkerülni. Röpte nehézkes, de gyors.

Táplálkozás

Leginkább vadnövényekkel táplálkozik, ezek magját, rügyeit, virágát és levelét fogyasztja. Gabonamagokat is magához vesz, és elsősorban télen, a füveken vagy a vetésben található levélcsúcsokat csipkedi le. Állati eredetű táplálékát mindenféle rovarok adják, ezek életfontosságúak a fiókák életének első heteiben.

Szaporodás

Monogám állat, Tél végén találnak egymásra a párok, revírt (területet) foglalnak, amelyet a fajtársaktól védelmeznek.

  • párzási időszak: március-április
  • kotlás: 24-26 nap
  • fészekalj: 10-25 csibe (már nem jellemző)

Anatómia, nyomok

Nyomának hossza 4-5 cm hosszú úgynevezett „tyúkláb”, mely három elülső lábujj (a középső hosszabb) és az enyhén behajlított hátsó lábujjból áll. A járás nyomképe egyenes vonalú, egymás mögött lévő nyomokból áll.

A fogoly lába, nyoma, csapája és ürüléke (Forrás: Tankönyvtár.hu)

Kár-és kórokozók

Az összes szőrmés ragadozó vad, ragadozó madarak (héja, ölyv, barna és kékes rétihéja), elvadult macskák veszélyt jelenthetnek rá. Fészekrablói lehetnek a vándorpatkány, sün, és a varjúfélék is.

Kórokozók: légcsőféreg, gyomorféreg, baromfipestis, madárhimlő, baromfikolera

Vadászati módok

Bokrászó (kereső-) vadászat, Vonalhajtás

Közeli rokonai

A nálunk is előforduló törzsalakon kívül, további 7 alfaja és 3 ritka, ám feltűnő és genetikailag rögzült mutációja van. Nyugatról kelet felé:

  • Perdix perdix hispaniensis – Pireneusokban és Kantábriai-hegység
  • Perdix perdix armoricana – ÉNy- és Közép-Franciaország
  • Perdix perdix sphagnetorum – Alsó-Szászország, Ny-Friesland (Németország Ny-i fele)
  • Perdix perdix italica – Appenin-félsziget
  • Perdix perdix robusta – Nyugat-Szibéria
  • Perdix perdix lucida – Baltikum, Oroszország európai része, Finnország
  • Perdix perdix canescens – Kaukázustól D-re eső területek

Mutánsok

  • Perdix perdix mut. „montana” – hegyi szürke fogoly
  • Perdix perdix mut. „palustris” – mocsári szürke fogoly (napjainkra úgy tűnik kipusztult)
  • Perdix perdix mut. „mystacea” – bajszos szürke fogoly

Források: Vadásziskola, OVA adatok 2019/2020, Vadon élő állatok, Digitális tankönyvtár (Vadászati állattan), A vadászvizsga írásbeli tesztkérdései és képanyaga