Dámszarvas

Hímjét bikának, a nőstényt tehénnek, a szaporulatot ünő- vagy bikaborjúnak, a második éves nőivarú egyedet ünőnek nevezzük.

Előfordulása

Nem őshonos faj, Mátyás király idején telepíthették be a hazai vadasparkokba. Napjainkra az összefüggő hegyvidéki erdőket kivéve szinte mindenhol előfordul.

Megjelenése

Szőrzetének színe nyáron világos rozsdabarna, fehér foltokkal, a has és a lábak világosak, egyszínűek. A téli bunda hosszú, hullámos fedőszőrökből áll és a nyárinál sötétebb színű, a foltok majdnem teljesen eltűnnek.

Táplálkozása

Növényevő, kérődző állat. Legszívesebben erdei fák és cserjék lombját, rügyeit-hajtásait, egyszikű és kétszikű növények leveleit, szárait és virágait fogyasztja. Megeszi a szőlőt és elfogyaszt minden gyümölcsöt. Zavartalanul, nappal nyílt területeken is táplálkozik, egyébként szürkületkor és éjszaka aktív, nappal pedig a sűrűben pihen.

Szaporodása

Ivarilag elkülönült csoportokban élnek, viszont a hímeknél októberre a bikacsapatok felbomlanak és megkezdődik a barcogás. Időközben a hasukon egy sötét folt, barcogó- vagy bőgőfolt keletkezik, amely átható szagot áraszt. Felkeresik a hagyományos barcogó helyeket, ahol elkészítik barcogóteknőjüket. A bika e teknőben tartózkodik, ebbe vizel, s rendszeresen megjelöli ondójával is. Csak a korosabb bikák tartanak fenn barcogóteknőt, a fiatalabb bikák a barcogóhely környékén várnak, hogy tehénhez jussanak. A barcogóhely körül tartózkodó tehenek közül az éppen üzekedők egyenként keresik fel a kiválasztott bikát, elsőként az ünők, majd később az öregebb tehenek.

A tehén évente egyszer, alkalmanként egy borjat ellik. A vemhességi idő a tehén korától függően kb. 7 és fél hónap. Az elléshez a tehén az erdő legnyugalmasabb helyét választja. A borjak zöme május végén, június elején jön a világra, mintegy 3 hét után már követi anyját. A szoptatás 5 (–10) hónapig tart.

Nyoma

A dámszarvas nyoma keskenyebb és hosszabb, mint a gímszarvasé, sokszor nagyon hegyesek.

Vadászati módok

Az egyéni vadászat során a leggyakoribb a magasles használata, mivel ennél a módnál van a legnagyobb esély arra, hogy a vad nem kap szagot.

Társas vadászati módot többnyire abban az esetben és területen alkalmaznak, ahol túlszaporodás van. Ekkor általában 8-10 vadász felkeresi a területet, a kiszemelt állat nyomvonalába helyezkednek és kutyák segítségével feléjük hajtják a vadat.

Trófeabírálat

A trófeabírálat összetett folyamata során mind mérőeszközzel mérhető értéket, mind pedig szubjektíven megítélhető esztétikai megjelenését mutató értékeket vizsgálják.

Tévhitek a dámszarvasról

A dámbikák jellegzetes alakulású agancsát lapátnak, fiatal korában kanálnak hívják. Ezt a csontképződményt az állat minden évben elhullajtja, majd újat növeszt. A fejlődő agancsot vérerekben és idegekben gazdag, szőrrel borított bőrréteg fedi, melyet az állat az agancsnövekedés befejeztével ledörzsöl róla. Ez a réteg látja el a növekedő agancsot oxigénnel, tápanyagokkal és ásványi anyagokkal.

A dámszarvas Magyarországon nem őshonos. Feltehetőleg Mátyás király korában a vadaskertekbe hozták be feltehetően a Földközi-tenger térségéből, ám származását tekintve máig nem zárult le a vita.

A dámszarvas jól bírja az ember közelségét, könnyebben alkalmazkodik a gímszarvashoz képest, ezért tartják szívesen vadaskertekben.

Nem őshonos vadfajunk. Mátyás király vagy az Anjou-királyok idején telepítették be Magyarországon a vadasparkokba. Napjainkban az összefüggő hegyvidéki erdőket kivéve mindenhol előfordul. A nőstények és a hímek elkülönült csoportokban élnek. Télen nagyobb csapatokba, vagyis rudliba tömörülnek össze. Zavartalan helyen és időben, nappal nyílt területeken is táplálkozik, egyébként szürkületkor és éjszaka aktív, nappal a sűrűben pihen.

A hímet bikának, a nőstényt tehénnek, a kicsinyüket borjúnak nevezzük. Csak a bika visel a fején agancsot. Az agancs csontból van, melyet minden évben elhullajt és a következő évben újat, nagyobbat növeszt. Agancsát jellegzetes formája miatt lapátosnak nevezik.

Testét szőr fedi, melynek színe nyáron világos rozsdabarna, fehér foltokkal. A téli bunda hullámos fedőszőrökből áll és a nyárinál sötétebb színű, a foltok majdnem teljesen eltűnnek.

Patás állatok. Kirándulások alkalmával találkozhatunk nyomaival, melyek nagyon hasonlítanak a gímszarvas nyomára, de a dámszarvas nyoma keskenyebb és hosszabb.

A dámszarvas borjak általában május végén, június elején születnek, anyjuk ilyenkor az erdő legnyugalmasabb helyét keresi meg, ahol más, egyéb vadfajok nem zavarhatják őket. A borjak kezdetben esetlenek így csak kb. 3 hét után követik anyjukat. Első táplálékuk tej, melyet 5-(10) hónapig fogyasztanak.

Legszívesebben erdei fák és cserjék lombját, rügyeit-hajtásait, egyszikű és kétszikű növények leveleit, szárait és virágait fogyasztja. Megeszi a szőlőt és elfogyaszt minden gyümölcsöt.

Táplálkozásával jelentős mezőgazdasági és erdészeti károkat okoz. Leggyakoribb károkozása a vezérhajtások leharapása, a hántás, a makkvetés kikaparása, ezért nagyon fontos, hogy egy adott területen hány darab dámszarvas él.

Tudományos név: Dama dama (Linnaeus, 1758)

Elnevezései

Hímjét bikának, a nőstényt tehénnek, a szaporulatot ünő- vagy bikaborjúnak, a második éves nőivarú egyedet ünőnek nevezzük.

Rendszertani besorolás

• Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
• Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
• Család: Szarvasfélék (Cervidae)
• Nem: Dámszarvasok (Dama)

Nemzetközi védettség

Berni Egyezmény, III. függelék

Előfordulása

Magyarországi őshonosságáról régóta tart a vita szakkörökben. A legutóbbi feldolgozás szerint nem őshonos vadfajunk, legkorábban Mátyás király vagy az Anjou-királyok idején telepíthették be a vadasparkokba. Szabadon élő dámokról XVIII. század előtti adatunk nincs. Napjainkra az összefüggő hegyvidéki erdőket kivéve szinte mindenhol előfordul. A legjobb állományokat Gyulajon, a Duna-Tisza közén, Guthon és Gyulán találjuk. Elterjedése a telepítéseknek köszönhetően foltszerű A jelentett létszám 2019. tavaszán 39,440 példány volt, ebből kicsivel több, mint 17,600 példány került terítékre.

Küllemi bélyegek

Az élőhely minősége jelentősen befolyásolja a testméreteket. Testhossza 120-150 cm, a bika zsigerelt testtömege 60-90 kg, míg a tehéné 30-50 kg.

Szőrzetének döntő hányada fedőszőrökből áll, melynek színe nyáron világos rozsdabarna, fehér foltokkal. A foltosság a combok hátsó szélén kezdődik, pettyes az egész törzs, a nyak kezdetéig. A has és a lábak világosak, egyszínűek. A téli bunda hosszú, hullámos fedőszőrökből áll és a nyárinál sötétebb színű, a foltok majdnem teljesen eltűnnek. A faj esetében három színváltozat ismert: a normál „vadas” szín alkotja az állomány közel 90%-át, a fekete színváltozat közel 7%-át jelenti az állománynak, míg az alig 0,5% fehér szín voltaképp ritkának mondható változat.

Életmód

Ivarilag elkülönült csoportokban élnek. Néhány tehén az azévi és tavalyi borjaival alkot egy csoportot, aminek mérete nagyon változó, 5-7 egyedtől akár 80 egyedig terjedhet, ezt a csoportot hívják rudlinak. A csoporton belüli hierarchia laza, a tagok gyakran cserélődhetnek. A csoportot egy vezértehén vezeti. A fiatal bikákból több lehet együtt, az öreg bikákból csupán néhányan állnak össze. A barcogás végétől az ellésig nagyobb csapatokba, rudliba tömörülnek össze. Az ellés környékén kis családokban élnek. Októberre a bikacsapatok felbomlanak és megkezdődik a barcogás. A csoportok 50-250 ha-os mozgáskörzete átfed, territóriumot nem véd. Zavartalan helyen és időben nappal nyílt területeken is táplálkozik, egyébként szürkületkor és éjszaka aktív, nappal a sűrűben pihen.

Táplálkozás

Hazai nagyvadfajaink egyik legigénytelenebbike a dámszarvas a táplálék összetételét illetően. Legszívesebben erdei fák és cserjék lombját, rügyeit-hajtásait, egyszikű és kétszikű növények leveleit, szárait és virágait fogyasztja. Megeszi a szőlőt és elfogyaszt minden gyümölcsöt. Erdőben a dám leggyakoribb táplálkozási károkozása a vezérhajtások leharapása, a hántás, a makkvetés kikaparása. A hántás általában táplálékhiányra vezethető vissza, így vagy az állomány csökkentésére, vagy többlettakarmányozásra van szükség.

Szaporodás

Az erős lapátosok agancsfelrakása már augusztus közepére, a fiataloké szeptember elejére fejeződik be. Ez egyúttal a felhalmozás időszaka, a letisztított bika faggyas korba lép. Ilyenkor keveset mozognak, alig látni őket. Szeptember második felében, az addig békésen megférő bikák már nem nagyon tűrik egymást, össze-összecsapnak, s kezdik felkeresni a hagyományos barcogó helyeket. Időközben a hasukon egy sötét folt, barcogó- vagy bőgőfolt keletkezik, amely átható szagot áraszt. A barcogó helyen a bikák ún. barcogóteknőt kaparnak a talajba. A teknők olykor közel vannak egymáshoz, egy-egy barcogóhelyen akár 40–50-et is össze lehet számolni. A bika e teknőben tartózkodik, ebbe vizel, s rendszeresen megjelöli ondójával is. Csak a korosabb bikák tartanak fenn barcogóteknőt, a fiatalabb bikák a barcogóhely környékén felajzva várnak, hogy tehénhez jussanak. Az intenzív barcogás október közepén indul meg. Megnő a barcogó bikák száma, nem csak reggel és este, de a déli órákban is aktívak. A barcogóhely körül tartózkodó tehenek közül az éppen üzekedők egyenként keresik fel a kiválasztott bikát, majd a borítás után továbbállnak. Először az ünők kezdenek el üzekedni, s csak később az öregebb tehenek. A vemhességi idő a tehén korától függően kb. 230 nap azaz 7 ½ hónap. Az elléshez a tehén kiválasztja az erdő legnyugalmasabb helyét. Ez nem feltétlenül a legsűrűbb aljnövényzetű terület, mert ott egyéb vadfajok (szarvas, vaddisznó, róka) is zavarhatják. Az ellések ideje a barcogáshoz hasonlóan nagyon elhúzódik. Mivel a legjobb barcogónapok – hosszú időszak megfigyelései szerint – október közepéig tartanak, ezért a borjak zöme május végén, június elején jön a világra. Évente egyszer, alkalmanként 1 borjat ellik. A dámtehén gondos anya. A borjú kezdetben ügyetlen, így csak mintegy 3 hét után követi anyját. A szoptatás mintegy 5 (–10) hónapig tart.

Anatómia, nyomok

Az egyedfejlődés során bekövetkező anatómiai változások dámnál is lehetőséget adnak a kormeghatározásra. Egyik ilyen a metszőfogak kopási síkjának alakulása. A fiatal és középkorú dámok kopási síkja befelé lejt, de 10 éves korig egyre inkább közeledik a vízszinteshez, ennél idősebb állatoknál a kopási sík kifelé lejt. A fogazat alapján történő hibátlan kormeghatározás mintegy 25–26. hónapos korig lehetséges. A metszőfogakat belülről kifelé haladva fogó-, belső-közép, külső-közép és szegletfognak nevezzük. A felső állkapocsban nincsenek metszőfogak.

Fogképlete

A dámszarvas nyoma keskenyebb és hosszúkásabb mint a gímszarvasé. A bika nyomai akár 8 cm hosszúak és 5 cm szélesek is lehetnek, a tehéné 5-6 cm hosszúak és 3,5-4 cm szélesek. A pata lenyomatai sokszor nagyon hegyesek: külső szélük a nyom hátsó részén csaknem párhuzamos. Az ujjlenyomat, a sarokvánkos majdnem a nyom felét elfoglalja és gyakran jól látható.

A nyomok mintája a különböző járásmódokban olyan, mint a gímszarvasnál, de a lépéshossz kicsit rövidebb.

Kár- és kórokozók

Hazánkban szinte kizárólag a kóbor kutyák jelenthetnek veszélyt a számára, de az újszülött borjakra veszélyt jelenthet a róka, aranysakál, esetleg a vaddisznó is.

Kórokozók: Pasztörrelózis, liszteriózis, lépfene, parazitás bronchitis, gócos tüdőférgesség, gyomor- és bélférgesség, orr-garat bagócsfertőzöttség, bőrbagócs-fertőzöttség, hólyagférgesség, kullancs okozta élősködés.

Vadászati módok

Egyéni vadászat

Lesvadászat: Folytatható magaslesről, leskosárból és lesszéken ülve egyaránt. A leggyakoribb a magasles használata. Ennél a módnál van a legnagyobb esély arra, hogy a vad nem kap szagot. Fontos, hogy a magasles lehetőleg két fő (a vadász és a kísérője) számára is kényelmes legyen.

Cserkelés: Valójában apró, rövid lesek sorozata. Nehezebb és nagyobb ügyességet igényel. A cserkelő vadász a vadat annak eszén és érzékszervein túljárva igyekszik felkeresni pihenő-, búvó- és táplálkozóhelyén, illetve váltói közelében. A cserkelő vadász ellensége a kavargó szél, a talpa alatt megroppanó gally, valamint az erdő „őrei”: a rigók és a szajkók, amelyek hangjukkal jelzik a vadász közeledtét.

Barkácsolás: Az a vadászati mód, amikor a vadász a vadászfogaton, vadászkocsin, terepjárón, télen lovas szánon ülve közelíti meg a vadat, kihasználva annak azt a viselkedését, hogy a járművet közelebbre várja be, mint a gyalogos embert. Barkácsolni csak sík vagy enyhén lejtős területen célszerű. Teljesen sík, mezőgazdasági területen szerencsésebb a kocsiról lőni, hogy az esetlegesen célt tévesztett lövedék minél előbb a földbe csapódjon. A lovak feje fölött sosem szabad átlőni. Zárt gépkocsiban a fegyvert tilos megtölteni, mozgó járműről lövést leadni tilos.

Társas vadászati módok

Terelés vagy riglizés: Egyes nagyvadfajok (gím, dám, muflon és őz) nőivarú és fiatal egyedeinek (tarvad), valamint a vaddisznónak a vadászati módja, amelynek elsődleges célja a vadban túlságosan feldúsult területeken az állományapasztás. Ebben a vadászati módban néhány vadász (optimális esetben 8-10, de maximum 25) és kevés hajtó keresi fel a vadászterületet. A vadászok jó széllel, a váltók és csapák közelében, általában a földön, takarásba húzódva foglalják el leshelyüket. A hajtók a rossz széllel indulnak a vadászok felé. A hajtók nem hangoskodnak. Kistestű vadászkutya (45 cm marmagasság alatt) a terelővadászaton használható.

Trófeabírálat

A bírálati képletek kidolgozásánál a fajra jellemző (genetikailag meghatározott) szabályos felépítésű trófeát tekintették meghatározónak. Ennek alapján minden képlet három részből épül fel, amelyben meghatározásra kerül az egyes trófea-értékmérők pontértéke.

1. Objektíven meghatározható – mérőeszközzel mérhető – értékek (szabócenti, fém mérőszalag, tolómérő, erdészeti átlaló, súlymérleg, köböző)
2. Szubjektíven megítélhető – a trófea esztétikai megjelenését mutató – szépségtényezők (szín, gyöngyözötsség, stb.)
3. A szabályostól eltérő – szimmetriát zavaró – felépítés miatt levonandó értékek.

Dámszarvas esetében a legtöbb pontértéket jelentő trófea-értékmérők a következők:

a szárak hossza (csipke nélkül a lapát legmagasabb pontjáig mérve), a lapátok hossza és szélessége, a középágak alatt és fölött mért szárkörméretek, a koszorúk körmérete adja az összpontszám 70-80%-át. A tömeg itt nagyon kevés pontértéket ad, mivel mindössze 6-10 pontot jelent. A szépségpontok értéke sem jelentős, mivel egy sötét színű, szépen csipkézett szabályos lapát is csak 13 pontot kaphat. A levonható hibapontok összege – a sok rendellenes alakulás miatt – a pontszám 10%-át is elérheti, így jelentősen befolyásolhatja az elérhető összpontszámot.

A dámszarvas trófeák éremhatárai a következők:

• bronz: 160-169,99 CIC pont
• ezüst: 170-179,99 CIC pont
• arany: 180-     CIC pont

A 2018/2019. vadászati évben 4,175 db dámagancsot bíráltak, amelyekből 1,236 volt érmes (29.6%). Az érmesek közül 399 arany-, 415 ezüst- és 422 bronzérmes volt.

Magyarországon az Országos Vadgazdálkodási Adattár 2019.09.10-i frissített rangsorolása alapján az első helyen a 2002-ben Guthon elejtett dámszarvas bika áll 237,63 CIC pontszámmal, második a 2017-ben Gúthpusztán elejtett trófea 233,62 CIC pontszámmal, a harmadik pedig az 1991-ben szintén Guthon elejtett 233,11 CIC pontszámú trófea.

Rokon fajok, alfajok

Eredeti elterjedése Törökországra és a Balkánra terjedt ki. Korábban két alfaját különítették el, a törzsalakot és a Közel-Keleten élő mezopotámiai dámot.. Ez utóbbit már kipusztultnak tekintették, mígnem 1956-ban és 1957-ben újra fel nem fedezték. A dámszarvas ma Európa csaknem valamennyi országában, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon honos. Ázsiai betelepítése, megtelepítése nem ismert, de betelepítették Dél-Afrikába és Madagaszkárra is. Újabban a mezopotámiai dámot önálló fajként kezelik. A mezopotámiai dám Dél-Iránban, Irakban, Szíriában, Jordániában az Arábiai-félsziget É-i részén és Egyiptomban fordult elő, ma a korábbi háborús események következtében léte bizonytalan. Dél-Iránban, Észak-Iránban a Kaszpi-tenger partján fordulhat még elő.

Tudományos érdekességek

A Magyarországon élő dámszarvas állomány egy részén Tolna és Somogy megyében már több évtizede előfordul az agancstő megbetegedése. Ez a fajta agancstő-rendellenesség ezen a területen a 90-es évek végén ütötte fel a fejét, hol nagyobb, hol kisebb részét érintve az állománynak. Napjainkban, e két megyében a legrosszabb a helyzet. Számszerű adatokat nehéz mondani, mert az agancstő problémát külön nem rögzítették a hatósági trófeabírálat során. A megbetegedés feltárása 2017-ben kezdődött el, mely napjainkra átfogó együttműködési hálózat keretén belül zajlik. A kutatásban részt vesz a Pécsi Tudományegyetemhez tartozó Szentágothai János Kutatóközpont, az Országos Állategészségügyi Intézet, a Kaposvári Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem Pathológiai Intézete, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézete, illetve az Állatorvostudományi Egyetemről állatorvos kollégák is bekapcsolódtak a kutatás egy-egy fázisába. A feltárás jelenlegi fázisában elmondható, hogy az agancstőproblémánál a bakteriológiai hátteret, mint kiváltó okot, gyakorlatilag teljes mértékben ki lehet zárni. A szakemberek megállapították, hogy az elváltozás másodlagos fertőződés eredménye, amely az agancstisztítási időszak után keletkezik az agancstövön. 2018-ig a betegséget fajspecifikusnak tartották, csak a dámszavasnál voltak róla fényképes, illetve írásos dokumentumok. A 2018/19-es vadászati évben immáron őznél és gímszarvasnál is jelentkezett, a 2019/20-asban szintén. Ettől kezdve kellett kiterjeszteni a kutatást a szarvasfélék családjára – korábban kimondottan a dámra szorítkoztak. Ma már azt is tudják, hogy ez a megbetegedés szakkifejezéssel élve polifaktoriális, azaz több tényező együttes hatása váltja ki. Jelen pillanatban azokat a tényezőket kutatják, amelyek hozzájárulnak a szarvasfélék agancstövének megváltozásához.

A szakemberek köszönettel tartoznak az Agrárminisztériumnak, hiszen a tájegységi fővadászi rendszer létrehozása nélkül ez a kutatás el sem kezdődött volna, a vizsgálatokban résztvevő vadászatra jogosultaknak, a Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Programoknak, a Pécsi Tudományegyetemnek és a NAIK-MBK-nak az anyagi támogatásokért és minden közreműködőnek a munkájáért. Nélkülük nem jöhetett volna létre és nem tudna működni ez a kutatás a jelenlegi formában.

Források: Magyarország emlőseinek atlasza, Vadásziskola, OVA adatok 2018/2019, Állatnyomok és jelek, Vadászévkönyv 2019, Digitális tankönyvtár (Vadászati állattan), A vadászvizsga írásbeli tesztkérdései és képanyaga