Szajkó - Vadfajok.hu

Előfordulása

A szajkó különböző alfajai Eurázsiától Japánig és Észak-Afrika nyugati részéig mindenütt elterjedtek. Elsősorban az erdősült területeket kedveli. A középhegységek, dombságok és síkságok erdősült részeinek lakója. Fátlan területeken nem él meg.

Megjelenése

Tollazata túlnyomórészt vörösbarna, a fejtető világos alapon feketével csíkozott (bóbita), a torok fehér, a farokalja és a fartő is fehér, míg a farok fekete. A torok két oldalán, a csőt tövétől lefelé futó fekete kantárcsík látható. A szárny világoskék alapon fekete csíkos, a karfedők fehérek. Testhossza kb. 32-35 cm, szárnyfesztávolsága 54-58 cm, tömege pedig 140-190 g.

Életmód

A szajkó a talajba rejti a télire begyűjtött eleséget, ám az elfelejtett magokból nagyobb tölgy- és bükkerdők nőnek. Jellegzetes kereplő hangjával gyakran figyelmezteti a vadászt a közelben lévő ragadozó vagy vaddisznó jelenlétére, ugyanakkor környezetét is figyelmeztetheti az ember közeledésére. Fürgén mozog a talajon és az ágakon, hullámzó röpte viszont nehézkes.

Táplálkozás

Gerinctelen állatokkal táplálkozik, de az énekesmadarak fészkét is kifosztja, elrabolva a tojásokat és a fiókákat. Ezenkívül makkot, bükkmakkot, dióféléket, bogyókat és egyéb magvakat fogyaszt.

Szaporodás

A szajkó tartós kapcsolatban él, fészkét kb. 5 méteres magasságban, aljnövényzetben gazdag erdőben helyezi el. A tojásokon mindkét szülő kotlik. A fészeklakó fiókák csupaszon kelnek ki a tojásból, és 16-20 nap múlva repülnek.

Elsősorban az erdős területeket kedveli. Hazánkban leginkább a középhegységi és dombsági tölgyesekben fordul elő, de a parkokban, kertvárosokban is találkozhatunk szajkóval.

A nőstényt tojónak, kicsinyét fiókának nevezzük.

Testét toll borítja, melynek színe nagyrészt vörösbarna. Különös ismertetőjele, hogy a szárnya világoskék alapon fekete csíkos. Nagyon jól tud hangokat utánozni, legtöbbször az ölyv vijjogását hallatja.

Fészkét gallyakból készíti fák, bokrok ágaira, belsejét puhább anyagokkal béleli. A fészekben 5-6 tojás található, melyekből 16-17 nap után kelnek ki a fiókák. A költésben és a fiókák nevelésében mindkét szülő részt vesz. A kicsik 16-20 nap elteltével repülnek.

Az erdő őrének is szokták hívni, mert kereplő hangjával gyakran figyelmezteti az állatokat, ha veszélyt észlel. Fürgén mozog a talajon és az ágakon, de hullámzó repülése nehézkes.

Mindenevő madár. Gerinctelen állatokkal táplálkozik, de kifosztja, énekesmadarak fészkét is elrabolja a tojásokat és a fiókákat. Ezen kívül szívesen fogyaszt makkot, dióféléket, bogyókat és egyéb magvakat. A téli tápláléka bükk-és tölgymakk, melyeket elrejt, de nem mindig emlékszik rá, hogy hová így akaratlanul is nagy szerepet játszik az erdők felújításában.

Tudományos név: Garrulus glandarius