Előfordulása
Eredeti elterjedési területe Távol-Keleten Kína, Korea, Délkelet-Oroszország, Indokína és Japán. 1929 és 1955 között több mint 9000 példányt telepítettek az akkori Szovjetúnió európai tájaira, a mai Ukrajna, Litvánia, Fehéroroszország és Oroszország területére, prémtenyésztés céljából. E telepítés képezte az európai elterjedés alapját. A nyestkutya egyre jobban terjed az országban.
Megjelenése
A nyestkutya első pillantásra – különösen a pofáján lévő álarc miatt – könnyen összetéveszthető a mosómedvével, azonban a kutyafélék családjába tartozik. A hátsó fele kevésbé erőteljes, a szőre hosszabb, a farka nem csíkos, ezenkívül mászni sem tud. Bundája hosszú szőrű sűrű aljszőrzettel. Színe sötétbarna és szürke, a pofáján világos foltokkal. Testhossza 52-60 cm, súlya 5-10 kg.
Életmód
Rejtőzködő állat, elsősorban éjjel aktív. Zsákmányát a rókához és a borzhoz hasonlóan az erdei talajon vagy a vízparti növényzet között kutatja fel. Napközben a saját maga által ásott üregbe vagy a róka, borz kotorékába húzódik vissza. A kutyafélék között egyedülálló módon a nyestkutya téli álmot alszik.
Táplálkozás
Tápláléka az élőhelynek és az évszaknak megfelelően széles skálán mozog. Kisemlősökkel, vízimadarakkal, földön fészkelő madarak tojásaival, kétéltűekkel és halakkal táplálkozik, de növényeket és döghúst is fogyaszt.
Szaporodás
A nyestkutya tartós kapcsolatban él, a hím részt vesz az utódok gondozásában. A kölykök már kb. fél évesen elérik felnőtt méretüket. Az alom a tél végéig együtt marad.
Nyoma
A nyomkép a talppárnákból és elöl négy, legyező alakban elhelyezkedő lábujjból áll – karomlenyomattal együtt kb. 4-5×5-6 cm. Meneküléskor a hátsó lábak megelőzik a mellsőket. Hóban a farok lenyomata is látható.
A nyestkutya egyre nagyobb számban van hazánkban. Előszeretettel tartózkodik sík területen, ahol sok kis tó és folyó, sűrű aljnövényzetű, kisebb lombos erdők, mocsarak, nedves rétek vannak.
Testét szőr borítja, bundája hosszú, sűrű, színe sötétbarna és szürke, a pofáján világos foltokkal. Első pillantásra könnyen össze lehet téveszteni a mosómedvével a pofáján lévő „álarc” miatt, de a nyestkutya farka nem gyűrűs mintázatú és a bundája is hosszabb.
Április végén, május elején születnek meg a kölykök, rendszerint kotorékban, számuk 6-7 (19) darab. Anyjuk 40-50 napig szoptatja őket. Fél éves korukra érik el felnőtt méretüket.
Rejtőzködő állat, elsősorban éjszaka aktív. Napközben a saját maga által ásott üregbe, vagy a róka, borz kotorékába húzódik vissza. Téli álmot alszik.
Étlapja sokszínű, található rajta kisemlős, vízimadarak, földön fészkelő madarak tojásai, kétéltűek, halak, növények és döghús.
Tudományos név: Nyctereutes procyonoides (Gray, 1834)
Rendszertani besorolás
- Rend: Ragadozók (Carnivora)
- Család: Kutyafélék (Canidae)
- Nem: Nyctereutes
Nemzetközi védettség
Nem védett.
Előfordulása
Eredeti elterjedési területe Távol-Keleten Kína, Korea, Délkelet-Oroszország, Indokína és Japán. 1929 és 1955 között több mint 9000 példányt telepítettek az akkori Szovjetúnió európai tájaira, a mai Ukrajna, Litvánia, Fehéroroszország és Oroszország területére, prémtenyésztés céljából. E telepítés képezte az európai elterjedés alapját. Hazánkban az első egyed 1961-ben került terítékre az ukrán határ közelében. A nyestkutya egyre jobban terjed az országban. A 2019/2020. vadászati évben 17 nyestkutya lelövését jelentették.
Küllemi bélyegek
A nyestkutya első pillantásra – különösen a pofáján lévő álarc miatt – könnyen összetéveszthető a mosómedvével, azonban a kutyafélék családjába tartozik. A hátsó fele kevésbé erőteljes, a szőre hosszabb, a farka nem csíkos, ezenkívül mászni sem tud. Bundája hosszú szőrű, sűrű aljszőrzettel. Színe sötétbarna és szürke, a pofáján világos foltokkal. Testhossza 52-60 cm, súlya 5-10 kg.
Életmód
Rejtőzködő állat, elsősorban éjjel aktív. Zsákmányát a rókához és a borzhoz hasonlóan az erdei talajon vagy a vízparti növényzet között kutatja fel. Napközben a saját maga által ásott üregbe vagy a róka, borz kotorékába húzódik vissza. A kutyafélék között egyedülálló módon a nyestkutya téli álmot alszik.
Táplálkozás
Tápláléka az élőhelynek és az évszaknak megfelelően széles skálán mozog. Kisemlősökkel, vízimadarakkal, földön fészkelő madarak tojásaival, kétéltűekkel és halakkal táplálkozik, de növényeket és döghúst is fogyaszt.
Szaporodás
A nyestkutya tartós kapcsolatban él, a hím részt vesz az utódok gondozásában. A kölykök már kb. fél évesen elérik felnőtt méretüket. Az alom a tél végéig együtt marad.
Anatómia, nyomok
A nyomkép a talppárnákból és elöl négy, legyező alakban elhelyezkedő lábujjból áll – karomlenyomattal együtt kb. 4-5×5-6 cm. Lassabb járáskor 2-3 nyom látható a középső tengely két oldalán. Meneküléskor a hátsó lábak megelőzik a mellsőket. Hóban a farok lenyomata is látható.
A nyestkutya nyoma és nyomképlete (Forrás: Tankönyvtár.hu)
Fogképlete
Vadászati módok
csapdázás, lesvadászat
Közeli rokonai/alfajok
Eredeti elterjedési területe Japán, Korea, Oroszország Amur-Usszuri-területei, É- és ÉK-Kína, Mandzsuria, K-Mongólia és Észak-Vietnam. Ezen a területen 3 alfaja él: (1) Nyctereutes procyonoides procyonoides, (2) Nyctereutes procyonoides ussuriensis és (3) Nyctereutes procyonoides viverrinis.
Források: Vadásziskola, OVA adatok 2019/2020, Vadon élő állatok, Vadászati állattan, A vadászvizsga írásbeli tesztkérdései és képanyaga
