Előfordulása
Közép-Európától Thaiföldig van az aerája, beleértve Indiát és Srí Lankát is, délen pedig Kelet-Afrikában Tanzániáig, illetve nyugaton Nigériáig megtalálható. Magyarországon a faj a XIX. századi folyószabályozásokig rendszeresen előfordult. A nagy léptékű, tájátalakító emberi beavatkozás hatására rohamosan csökkent a számuk. A faj kipusztulása a XX. század negyvenes éveire tehető. Az ezt követő évtizedekben csak néhány kóborló hím egyedről érkeztek megfigyelések. A kilencvenes évek közepétől újra szaporodó párok jelenléte volt bizonyítható hazánk déli területein. Napjainkra az aranysakál az ország legnagyobb részén előforduló ragadozóvá vált
Megjelenése
A kan testmérete általában nagyobb a szukáénál. Háta szürkésfekete, testoldalai, combjai vörösek. Hasa és torka szürkésfehér, farka színe a hátéval egyezik meg. Farka hossza a testéhez viszonyítva rövid, a farokvég vastag. Lábai hosszúak. Feje keskeny, orra hegyes, fülei hosszúak, szeme ferde vágású.
Életmód
A nappalt takarásban vagy kotorékban tölti. Általában magányosan vagy párban, naplementekor indul vadászni. Ekkor hallható a sakálfalka elnyújtott, hullámzó, esetenként hiéna vihogására hasonlító, de egyedenként is eltérő hangokból álló üvöltése. Előfordul, hogy nem kotorékban kölykezik, hanem bozótosban vagy nádasban vackot készít, melyet eltakar. Társas viselkedésük fejlettsége a farkaséhoz hasonlítható.
Táplálkozás
Táplálkozásában a hulladékokon, tetemeken kívül kisebb emlősök, madarak, tojások, kétéltűek, hüllők, rovarok, a hazai vadfajok fiatal, illetve azok elhullott egyedei, valamint növényi eredetű táplálékok is szerepelnek. Kárt tehet az apróvadban, dámborjúban, őzgidákban, vadmalacokban is.
Szaporodás
Január-februárban alakulnak ki a párok, amelyek tagjai nagyon szorosan, gyakran életre szólóan összetartanak. Szaporodási időszakuk február-márciusra esik. A kölykök április-májusban jönnek a világra, az átlagos alomnagyság 3-5 kölyök. A kölykök életük első két hetét a vackon vagy kotorékban töltik, 12-15 napos korukig vakok, ebben az időszakban csak tejjel táplálkoznak. Ezt követően a táplálékuk kiegészül az anyjuk által visszaöklendezett, előemésztett táplálékkal. Előfordul, hogy a korábbi születésű kölykök a szülőkkel maradnak és segítenek fiatalabb testvéreik felnevelésében.
Nyoma
A legbiztosabb elkülönítő bélyeg a talppárnák szerkezete, ami a nyomain is megmutatkozik. Az aranysakálnak mind a mellső, mind a hátsó lábán a két középső ujj talppárnája a hátulsó részen keskeny sávban összenőtt.
Tévhit / Érdekesség
Toportyánféreg, nádi farkas, sokféle neve van, melyről ismerhetjük.
Különös szokása, hogy néha úgy próbálja elejteni zsákmányát, hogy halottnak tetteti magát, majd, mikor az áldozat közelebbről is meg akarja vizsgálni a „dögöt”, hirtelen felpattan és elkapja.
Mivel az ember nagyon átalakította a tájat, városokat épített, mezőgazdasági területeket hozott létre, folyószabályozásokat végzett, ezért természetes élőhelyek száma csökkent. Ennek következtében az aranysakál is kezdett eltűnni. Napjainkra viszont már az ország nagy részén előfordul, kifejezetten szereti a nádassal borított részeket. (emiatt nádi farkasnak is szokták nevezni.)
A hímet kannak, a nőstényt szukának nevezik.
Testét szőr borítja. Háta szürkésfekete, oldala, combjai vörösek, hasa és torka pedig szürkésfehér színű. Hasonlít a rókára, de az aranysakál lábai hosszúak, testéhez viszonyítva a farka rövid.
A kölykök április-május hónapban születnek vakon, általában 3-5 darab. Az első két hetet a kotorékban vagy nádasban készített vacokban töltik, anyjuk csak tejjel táplálja őket. 12-15 napos korukban kinyílik a szemük. Ekkor már anyjuk a saját maga által visszaöklendezett táplálékkal eteti őket. Előfordul, hogy a korábban született kölykök a szülőkkel maradnak és segítenek a fiatalabb testvéreik felnevelésében.
A nappalt növények takarásában vagy kotorékban tölti. Általában magányosan vagy párban naplementekor indul vadászni.
Étlapja nagyon sokszínű. Fogyaszt kisebb emlősöket, tetemeket, hulladékot, madarakat, tojást, kétéltűt, hüllőt, rovart.
Kárt tehet apróvadban, dámborjúban, őzgidákban, vadmalacokban is.
Tudományos név: Canis aureus (Linnaeus, 1758)
Rendszertani besorolás
- Rend: Ragadozók (Carnivora)
- Család: Kutyafélék (Canidae)
- Nem: Canis
Nemzetközi védettség
Nem védett.
Előfordulása
Közép-Európától Thaiföldig van az aerája, beleértve Indiát és Srí Lankát is, délen pedig Kelet-Afrikában Tanzániáig, illetve nyugaton Nigériáig megtalálható. Európában a XX. század második felében csak Görögországban, Bulgáriában és az Adria partvidékén volt jelen, de az utóbbi évtizedekben visszatért Szerbiába, Horvátországba és Romániába is. Terjeszkedése megfigyelhető Magyarországtól északi és nyugati irányba is például Németországban, Franciaországban, Svájcban, a Benelux államokban, illetve a Balti térségben is. Magyarországon a faj a XIX. századi folyószabályozásokig rendszeresen előfordult. A nagy léptékű, tájátalakító emberi beavatkozás hatására rohamosan csökkent a számuk. A faj kipusztulása a XX. század negyvenes éveire tehető. Az ezt követő évtizedekben csak néhány kóborló hím egyedről érkeztek megfigyelések. A kilencvenes évek közepétől újra szaporodó párok jelenléte volt bizonyítható hazánk déli területein. Napjainkra az aranysakál az ország legnagyobb részén előforduló ragadozóvá vált. A hazai állomány becsült létszáma 14,813 példány. A 2019/2020. vadászati évben 11,283 aranysakál (+43.31%) lelövését jelentették, továbbra is elsősorban Baranya, Bács-Kiskun és Somogy megyékből. Az aranysakál terítékének növekedése változatlanul exponenciális ütemű.
Küllemi bélyegek
A kan testmérete általában nagyobb a szukáénál. Háta szürkésfekete, testoldalai, combjai vörösek. Hasa és torka szürkésfehér, farka színe a hátéval egyezik meg. Farka hossza a testéhez viszonyítva rövid, a farokvég vastag. Lábai hosszúak. Ezek a bélyegek a rókától mindenképpen megkülönböztetik. Feje keskeny, orra hegyes, fülei hosszúak, szeme ferde vágású.
Életmód
A nappalt takarásban vagy kotorékban tölti. Általában magányosan vagy párban, naplementekor indul vadászni. Ekkor hallható a sakálfalka elnyújtott, hullámzó, esetenként hiéna vihogására hasonlító, de egyedenként is eltérő hangokból álló üvöltése. Előfordul, hogy nem kotorékban kölykezik, hanem bozótosban vagy nádasban vackot készít, melyet eltakar. Társas viselkedésük fejlettsége a farkaséhoz hasonlítható.
Táplálkozás
Táplálkozásában a hulladékokon, tetemeken kívül kisebb emlősök, madarak, tojások, kétéltűek, hüllők, rovarok, a hazai vadfajok fiatal, illetve azok elhullott egyedei, valamint növényi eredetű táplálékok is szerepelnek. A róka táplálékkonkurense. Ahol a sakál megjelenik, a róka visszahúzódik. Kárt tehet az apróvadban, dámborjúban, őzgidákban, vadmalacokban is, ezért megítélése vadgazdálkodási szempontból hátrányos.
Szaporodás
Január-februárban alakulnak ki a párok, amelyek tagjai nagyon szorosan, gyakran életre szólóan összetartanak. Szaporodási időszakuk február-márciusra esik. A kölykök április-májusban jönnek a világra, az átlagos alomnagyság 3-5 kölyök. A kölykök életük első két hetét a vackon vagy kotorékban töltik, 12-15 napos korukig vakok, ebben az időszakban csak tejjel táplálkoznak. Ezt követően a táplálékuk kiegészül az anyjuk által visszaöklendezett, előemésztett táplálékkal. Előfordul, hogy a korábbi születésű kölykök a szülőkkel maradnak és segítenek fiatalabb testvéreik felnevelésében.
Anatómia, nyomok
A legbiztosabb elkülönítő bélyeg a talppárnák szerkezete, ami a nyomain is megmutatkozik. Az aranysakálnak mind a mellső, mind a hátsó lábán a két középső (azaz a 3. és 4.) ujj talppárnája a hátulsó részen keskeny sávban összenőtt.
A farkas (A), kutya (B) és aranysakál (C) mellső lábának (felső sor) és hátsó lábának (alsó sor) lenyomata
(Forrás: Tankkönyvtár.hu)
Fogképlete:
Vadászati módok
csapdázás, les, hangutánzás, hajtás, terelés, keresés, kotorékozás
Érdekességek az aranysakál faji és alfaji elkülönítésében
Az aranysakál globális elterjedésével kapcsolatban kiemelendő, hogy Koepfli és munkatársai (2015) tanulmánya szerint bár az Észak-Afrikai aranysakál külső bélyegeiben hasonlít az eurázsiai kontinensen előfordulóra, de attól genetikailag jelentős mértékben különbözik. Vizsgálatuk eredményei alapján azt javasolták, hogy a különböző kontinenseken a faj előfordulási adatai és elterjedési területe legyen két külön fajra szétválasztva. Ennek alapján Észak-Afrikában a Canis anthus (afrikai arany farkas – African golden wolf), míg Európában és Ázsiában a Canis aureus (Eurázsiai aranysakál – Eurasian golden jackal) fordul elő.
Források: Vadásziskola, OVA adatok 2019/2020, Vadon élő állatok, Vadászati állattan, Magyarország emlőseinek atlasza, Állatnyomok és jelek, Hazai ragadozó emlősök tananyag I. rész, A vadászvizsga írásbeli tesztkérdései és képanyaga.
